Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Megfagyva

Régen volt, kis gyerek voltam még akkor, de azért jól emlékszem, hogy milyen iszonyatos hideg volt 1848 deczember havában. Az ép, egészséges ember reggel elment hazulról és nem ért el oda, a hová törekedett. Kidőlt a hideggel való küzdelemben és megfagyott; s még jó szerencse volt, ha élettelen testét nem a farkasok, hanem az emberek találták meg s az ő megszentelt földjükbe temethették. * Benn a Bakony belsejében, a hol ez a rengeteg még akkor is az őserdő sziiz jellegét viselte s részben még ma is viseli, magas hegyek által körülölelt völgy fenekén fekszik az a kis telepitvény, mely mindössze csak tizenhat család számára öszszeácsolt tizenhat kis kunyhóból állott. Az ezredéves tölgyek oly szűkre szorították azt a kis völgyi tisztást, hogy a házi kertecskéknek is csak alig maradt pár tenyérnyi hely. E kertek alatt, buja rétnek közepette, fakadt a kristályvizü