Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Vadorzók

- 197 — és nem mesterség nélkül, a vadas erdők cserkésző utjai, a melyek az avatatlanok számára valóságos útvesztőt képeznek. Keskeny, alig két láb széles gyalogutak ezek, a százados faóriások, az alig világosodó sudár rudasok és' az áthatolhatatlan sűrűségű csalitosok között, a melyeknek egyes tisztásai — s éppen ezek képezik a legfontosabb pontokat — csak igy válnak hozzáférhetőkké. Keresztül-kasul szelik ezek, óriás hálóként, a hegyeket és völgyeket, a hegyoldalakat és a kiálló sziklákat egyaránt. A vadászat évadjában tisztítják, söprik folyvást; kőnek, ágnak, gyökérnek, falevélnek azon lennie nem szabad, mert az ilyeneken hiúsulhatna meg igen könnyen a hosszú fáradságnak, a feláldozott sok éjjeli nyugalomnak végleges sikere. S a szarvasvadászat idején az elkényeztetett, elpuhult nagy ur is férfivá lesz, kinek nem teher immár, hanem kéj az, hogy ruganyos derékalj helyett zsuppszalmán tölti, heteken át, az éjjeleit, a melyeknek álmait már sötét hajnalonkint kell megszakasztania, ha a „bőgést" élvezni és a sikerre való kilátással kihasználni akarja. És bizony akarja; nincs olyan, a ki róla lemondana. Meg is jön arra a fárasztó, de lélek- és idegedző munkára a szerencsés házigazdának minden válogatott jó barátja: grófok, bárók s mindenféle nagyurak hetedhét országból számosan, hogy a még számosabb erdészeti, vadászati személyzet védve és kalauzolása mellett heteket töltsenek az Isten szabad ege alatt azokban az egyszerű sát-