Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Vadorzók

rapr - ^ > • ... — 175 — született, meg házad, telked és szőlőd van? Csak nem gondolod, hogy a mióta eltemették szegény édes anyádat, elherdálták mindenedet ? — Azt nem gondolom, mert János bátyám csak gondját viselte a jószágomnak; hanem azt gondolom, hogy alighanem magam pusztítom majd el azt csakhamar — a gazdájával együtt. Meghalt az édes anyám bujában, bánatában! Aztán, az a leány, az az Ágnes, a ki nekem már kiskorában is mennyasszonyom volt, az is elszakadt tőlem . . . felesége lett annak a Keserű Imrének! Hej, csak még egyszer akarok vele találkozni! Aztán . . . — De nagy bolond vagy te, Pista! Már ki látott ilyet? Azt hittem, hogy itthon, ha majd nem eszszük azt a rabkosztot, csak megjön az eszed; aztán ehen ni! még be se érünk a határunkba, már az is elhágy, a mi ott még megvolt. És, te Pista, te! Mit törődöl te még most is azzal a Kozma Ágnessel ? Nem neked való volt az, aztán ennyiben van. Gombház! — Könnyen beszél kend ; de én . . . én ! ... Én majd leszámolok itt mindenkivel; még magammal is. — Ne beszélj ilyeneket, te gyerek; majd találunk módot mindenre. Most gyere, menjünk, mert nézd a', már hajnalodik. —: Ugy ám ; ne lásson engem senki se bemenni a faluba; elég, ha azt látták, a hogyan kimentem belőle. S a vén Szűcs és az a megrontott Kerekes Pista ballagtak be a falu felé. * — Jaj, kedves nénémasszony! Hallotta-e, hogy mi történt?