Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Vadorzók

— 176 — — Jézusom! Mi bajod ? Mondd el hamar, no! — A Keserű Imrét agyonlőtték az erdőn. — Szentséges Úristen! Aztán kicsoda, te ? A jágerok ? — Azt mondják, hogy azok . . . azok. Ott találták mellette a puskáját is. Aszongya az Ágnes, hogy az ura tegnap este ment el egymaga; hiába sítt-ritt, rimánkodott, könyörgött neki, hogy ne menjen, mégis csak elment. Azt igérte, hogy reggelre haza jön; aztán most ugy hozzák haza halva! — Majd utóbb mégis csak Kerekesné lesz abból a Kozma Ágnesből, megládd, te Örzse. — Jaj, ne mondja nénémasszony! Én ugy is . , . — No mit ugy is ? Mondd ki hát! — Semmit se mondok. Az, Isten áldja meg! * Bizony az ugy volt, a hogyan az az Örzse leány beszélte. Keserű Imrét halva hozták haza az erdőről, a hol golyó ölte ki belőle a fiatal életet. A sánta Kropaucsek Venzel találta meg egy bokor alatt, mikor már semmi élet se volt benne s ő tette meg lélekszakadva a jelentést a bírónál. Hajnali cserkészés közben akadt rá s futott be a faluba mindjárt; azt a holttestet pedig ugy hagyta ott érintetlenül, a hogyan találta, megüvegesedett, nyitott szemekkel, a kezében felhúzott, ki nem lőtt puskával. Nagy izgalom volt a faluban ; senki se dolgozott, hanem azt találgatták mindenfelé, hogy ki tette, miért tette, hogyan tette ? — A jágerok tették; az a cseh jáger a gyilkos.