Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Vadorzók

- 173 — dunántuli zsiros agyagban, hogy onnan kidőlni mostanig se birt. A mélyen beleégetett V. T. betülc messziről intik a közönséges halandót, hogy itt V(adászni) T(ilos); de sokszor akadtak már olyanok, kik ha rajtvesztettek a tilos vadászaton, azt erősítették, még a bíróság előtt is, hogy az a két betű azon a „bitófán" azt jelenti V(adászni) T(essék). Három tölgyfa áll a három halom között, a melyeket, élő határjelekül, akkor dugtak ide makk alakjában, mikor százados villongás után végre békés egyetértéssel rendezték azt a peres pontot. Hadd támadjanak azokból a kis makkszemekből terebélyes fák, sok, sok emberéletet túlélő jelek, a melyek, mint évszázadok hiteles tanúi, majdan egy fél évezred múlva is bizonyíthassák, hogy hol a cserepesi határ végpontja; hogy legyenek élő tanuk akkor is, mikor a nemes vármegye határigazitó küldöttségének okmánya már rég elporlott. Öszszefolyt koronájuk sötét boltozatot von nyaranta a csak gyér fűszálakkal hímzett halmok fölé; most azonban egyre hullatja megsárgult, elhalt leveleit s szünet nélkül potyog róla a makk, mely nagyokat koppan az ágakon és lenn a földön. Szük szekérút vezet el a halmok között, a honnan, ha ideértünk, szabadon láthatjuk a falut, a mint ott nyugodt csendben terül el a völgyön. * Sötét éji lepel borul még a cserepesi erdőre, a mely miatt azokat a sudárfákat se lehet egymástól megkülönböztetni; még az éjnél is sötétebb, roppant fekete felhőnek látszik az egész, a mint feléje felhaladunk. A csillagok fénylő tengere már elme-