Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A tolvajpuskás

- x% mely szerencsésen visszaérkezve, azokon a nagy hegyeken és vizeken át, régi fészkét sértetlenül megtalálta s az a sok élőlény ott a fák tövében és a lombok között, mert kielégített szerelmüknek immár gyümölcseit látják mindannyian. Maga az ember is jobb hangulatban van, mint egyébkor, mert, különösen az erdő lombsátra alatt, a madarak éneke, az összes állatvilág örömeinek nyilvánulása mellett, neki is felpezsdül a vére, kitágul a szive és magasabban szárnyalnak a szabaddá lett gondolatai. Tavasz van s fü, fa örül az életnek, a melyhez a féreg is ragaszkodik. * Alant a völgyekben már leáldozott a nap a hegyek mögött, de fenn a magas hegytetőn végigterülő nagy fensikon még megaranyozzák sugarai az erdőkoronát s be-becsillannak az ágak résein a fák tövére is. Ifjú emberre esik egy helyütt a nap világa, a mint egy rég elpusztult százados tölgynek korhadó tuskóján elhelyezkedik. Puskát támaszt a vadszederindával sürüen befutott bokorhoz s könyvet vesz elő, hogy Horatius bölcseségéből vigasztalást merítsen elégedetlensége mellé. Van még ideje az olvasásra, mert hiszen lesre jött ide, a vad pedig, mielőtt a nap le nem áldozik, nem mozdul ki a fekvő helyéről. És ha elszalasztaná, elzavarná is azt a kis márcziusi süldőnyulat, a melynek kedveért ide ilyen messzire felfáradott, az se lenne baj, mert hisz az a nyul megtartja járását a legnagyobb pontossággal; a hol ma megláttuk, ott jön ki holnap is és bizonyos, hogy ott a bükkfa melletti kis tisztáson fogja ő azt meglőni, ii*