Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A tolvajpuskás

— 164 — akár ma, akár holnap vagy holnapután. Hej! nem kivánna ő itt ilyenkor olvasni, ha szabadon választhatná meg a vadászat tárgyát. . . . S elmerült az olvasásba, a melyből csak nesz, közeli zörrenés zavarta ki. Ott a bükkfa melletti kis tisztáson nem a várt süldőnyul, hanem egy nem várt és látni nem is óhajtott őzbak legelt előtte. Gyanutlanul csipegette a buja fehér tippancsot és a gyenge gyepi nápiczot; meg-megrázta a füleit s minduntalan ide vagy oda kapott, hogy elűzze az éhes szúnyogokat, a melyek rajként lepték el szegény párát. Azon a korhadt tuskőn pedig Horatius a puskának adott helyet. Abban az ifjúban megmozdult a szenvedély s mint már annyiszor máskor, most is azzal akarta azt kielégíteni, hogy legalább megczélozza azt a vadat. — Ha ide lőnék a kupájába, akkor bukfenczet vetve a tűzben maradna. Itt a lapoczkáján esik mégis a legbiztosabb lövés, mert jól czélozva a szivén megy keresztül. . . . Egész élvezettel czélozta meg annak a szép nemes állatnak, mely mindinkább közeledett feléje, minden részét s élvezte annak a láznak az édes fájdalmait, mely csak ugy nyargalt keresztül az erein, megvaczogtatva a fogait és megremegtetve az összes izmait. Es ez alatt rémeset durranva sült el az a puska; ... az az őzike pedig elesett, de csakhamar újra lábra kelve eltűnt a bokrok között. Mi volt, hogyan történt ez? Szándékosan vagy véletlenül lett-e elsütve a végzetes lövés ?