Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Vadászélet

- 133 — — Rendben van minden, Péter? — Igenis, nemzetes uram. A többiek már kimentek ötven hajtóval a Barkó alá. A szénégetőhöz már tegnap odavitettem két edény esett fát, hogy legyen mit tüzelni. A Csócsa Gyuri ment ki ellapátolni a havat, meg éleszteni a tüzeket. — Hát csak siessen maga is a többi után. Valami rendetlenség ne legyen. Mindenkinek a szájába rágja a maga dolgát, hogy jól menjen minden. János állítja fel a hajtókat; megmondja neki, hogy a szokott módon hajtanak fölfelé. Maga pedig Ferkóval együtt a hidnál várják meg az urakat, mert ketten fogják a puskásokat elállítani. A kocsisokat utasítsa, hogy idejárjanak. — Igenis. S ezzel sietett kifelé. — Hát te végeztél ? — fordult egy fiatal suhancz erdőőrhöz, ki az istállóajtóban álldogált a kocsissal. — Van uram, hely elég. A főtisztelendő urnái elfér négy ló, itt nálunk is négy, meg a mester urnái kettő ; a pógároknál meg húszat is be tudunk kötni. — Jól van. Te itt maradsz a háznál s ha a szánok megérkeznek, leszedsz róluk minden czókmókot és beteszed, az irodába; a kocsisokat elutasítod a helyeikre, de előbb minden pár lóra kiadsz két porczió szénát és egy fertály zabot. Aztán pedig hozzáláss a dolgodhoz odabenn. * Jobbról-balról érkeztek a csengő szánok a barkói hidhoz, mely találkozási helyül volt kijelölve. Erre a napra egy kis juriszticziumot csinált a királyi járásbíróság, meg egy gyenge közigazgatási