Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Vadászélet

— 134 fennakadást rögtönzött a járási szolgabiróság; mert hát a főnökök is, meg a helyetteseik is ott akartak lenni azon a vadászaton, a mely leginkább az ő kedvükért lett megtartva. Végzett és kezdő földbirtokosok, akkor még jobb világot élt bérlők, magukat otthon az öregbéres által helyettesitett gazdatisztek, még meg nem hizott ösztövér plébánosok és a mindenütt feltalálható aranyifjúság pár példánya csatlakoztak amazokhoz. — Ez se jött el, az is elmaradt; emezt meg az ördög se hivta, mégis itt van — dörmögte magában a házigazda. Igy szokott ez lenni minden vadászatnál. Együtt áll már az egész uri csapat, térdig süllyedve a nagy hóba. Állva falatoznak és sietve, ki pogácsát, ki húsfélét, kiki a maga izlése és étvágya szerint. Sorba járnak a kulacsok; szilvórium, borovicska meg jóféle ó-bor a tartalmuk. Eg}'ik ezt iszik, a másik azt; de akad olyan is, a ki mind a hármat összekeveri. „Annál jobban melegít" — mondja Jhité páter — a kinek e tekintetben hires jó gyomra van. — üzbakot. nyulat és rókát lövünk urak; de jól vigyázzon mindenki, mert, a ki bak helyett sutát lő, az tiz forintot fizet és „sutajelvényt" kap. Még egy-két tudnivaló részletesen és érthetően, mert ennyi ember között mindig akad egy-két koczapuskás s megindul a csapat sorban, ember ember után. Elől a két erdőőr törteti a havat; de nagy kérdés, hogy nem-e ezeknek könnyebb a fáradságuk, mint azoké, a kik hátul függélyesen mártogatják lábaikat a kitiport lyukakba ?