Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Élet és halál az erdőn

— 13 — befejezni az orkán rombolásait. Sok százados fa derékban tört ketté vagy tövestül szakasztatott ki az anyaföldből, a melynek annyi évszázadon át hasznára és diszére állott ott. Csak az, a minek a dereka mentül mélyebben hajolni tudott, birt.megmenekedni a bősz elem hatalmas dühe elől . . . * A tovaszáguldott vihar után kisütött a nap újra és fényesen bevilágította az egész tájat. Mily üde, mily balzsamos, mily kellemes most a levegő! De mily siralmasnak mutatkozik az az elpusztított erdő 1 Többnyire tőből kidöntve, derékban eltörve fekszenek az előbb büszkén ég felé nyúló fák, egymáson keresztül-kasul s azok, a melyek e sorstól megmenekedtek, ezt annak köszönhették, hogy koronájukat tépte le a vihar. A hajlékony fiatal sudarak, ha a ledöntött anyafák testei által agyon nem zúzattak, éppen csak hajlongásuknak tulajdoníthatták, hogy életben maradtak. Ott áll egymagában, most már nagyon is fürödve a levegőben és a napfényben, az a csenevész ifjú is, mely már az anyja ellen is föllázadt. Mert azt a tisztes anyát széttépte a villám és még darabjaiban is prédájává tette az orkánnak. Nagyon, de nagyon érzi most az anya hiányát, mert az ő gyenge, satnya teste nem birja. ki a napnak anynyira sóvárgott, de most folytonosan égető csókjait. Már-már vesztét sejti, de segítségére jött még jókor az ősanya, a természet, hogy a veszélyes krízist kiállhassa. *