Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

52 TANOS PÁL sabbra, a mig csak valamely ólálkodó felbőben otthonra nem talál. Azt se tudjuk, hogy hogyan és azt se, hogy mikor történt; csak látjuk mindeneken és érezzük mindenképpen, hogy elmúlt a nyár, s hogy elfoglalta helyét az ősz. Sötét éj van még, de már csaknem minden csillag elfogyott az égről, s mintha már derengene is amott kelet felől valami világosodó szürkület, a mikor egyedül barangolok a rengetegben. Még a saját lépéseim neszét sem hallom, se a mély völgyben, a melynek haldokló pázsitját gazdagon lepte el a már deresedő harmat, se a hegynek fölvezető puszta utón, a melynek leveles takaróját a bőséges őszi eső átáztatta, megpuhitotta egészen. Megugrik, elszökik előlem valami megriadt vad; de meglátni nem tudom, s csak találgatom, következtetem, a nesz, a zörej sajátosságából, hogy ugyan mi lehetett? Az egyik helyen belevegyül a zörejbe egy ijedt bang, a mely még azután is sokáig nem bir elcsöndesedni. Egy őzcsapatot zavartam itt meg, s a bak adott hangot az ő nagy ijedelmének. Pedig dehogy bántottam volna ez alkalommal! Egy másik helyen nagy robaj támad előttem és zörög, ropog a sok faág, a melyeken a menekülő csapat keresztül törtet. Bizonyos, hogy itt egy nyugodtan legelésző