Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

FÁK ALATT, BOKROK KÖZÖTT 53 szarvascsapatnak mentem neki, s ez iparkodott el innen, a hegy túlsó oldalára, a hol majd talán még újra találkozom vele, a mikor már majd világos lesz. Hiszen ezek érdekelnek engem most, a szarvasnász idején, egyedül . . . A hegy ormán, a melyről mértföldekre terjedő, hegyes-völgyes erdőt figyelhetek meg, beleülök egy korhadt fatuskó puha üregébe, hogy meghallgassam innen, a mi körülöttem történik. Lesem, várom a szarvasbikák hajnali bögését, melynek a hangjaiból állapítom meg azt a helyet és azt a koronás állatot, a melyet közvetetlen célomul kitűzhetek. És lenn, az egyik völgyben, megszólal az egyik hang; olyan, hogy minden idegemet, s még a velőmet is átjárja. És a fölötte elnyúló hegyoldalról csakhamar felel neki a másik. Nem késett a kérdésre a felelet. S megindult a nagyszerű hangverseny, az erdő gyönyörű őszi szimfóniája: a szarvasbőgés. Megszólal köröskörül mind, ahány agancsos szarvas csak van a vidéken; azok a boldogok is, a melyek féltékenyen terelik maguk előtt az ő összeszedett (nőstényeiket és azok a boldogtalanok is, a melyek egymagukban bolyonganak az ő ki nem elégített nagy szenvedelmükkel, egy helyről más helyre, s ujabb meg ujabb harcokba bocsátkozván minduntalan, hogy