Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

FÁK ALATT. BOKROK KÖZÖTT 51 öőn laktak: akkor, az utolsó estén, még egyszer szétröpültek minden irányba, mindegyik a maga fészkéhez, a melyben keltett, a hol született; s itt elénekelték az ő fájó bucsudalukat és itt álmodták át az ő édes álmukat a visszatérésről, a viszontlátásról ... És reggel, a mikor a nap bágyadt sugarai már mutatkoztak, mégegyszer körülröpködték mindannyian azt az édes fészket, s utána az ő kedves fájukat, az ő szeretett bokraikat; és aztán röpültek innen gyorsan, többé vissza se tekintve, az indulás tanyájára. Itt pedig még egy közös hangversenyt tartottak az Ur tiszteletére; közös hálaimát mondottak a múltért és közös fohászt menesztettek az égbe a jövőért. Aztán fölszállt a legmagasabb csúcsról a választott vezér, s szárnyrakelt utána a többi, egyszerre valamennyi. Egy-két kavarodás még az utolsó tanya körül és — eltűnt mind, mind . . . odafönt a láthatatlan magasságban! . . . A völgyeket vastag, szürke köd szállja meg éjjelenkint, a mely nappal aztán húzódik mind följebb a hegyek felé. Egy darabig lomhán megfekszik az oldalakon, a honnan lassan-lassan mászik föl a csúcsokra ; de a mikorra dél lesz, eltűnik ezekről is, úszik mind följebb, mind maga2*