Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

50 TAXOS PÁL és a fehér szemfödő, a mely takarni fogja valamennyit — a föltámadásig . . . Nem madárdal ébreszt már föl reggel az álmunkból, s nem is ez altat el bennünket sötét éjszakán. Csak a mindig szomorkodó öszibogár siró nyirettyű je szól körülöttünk szüntelen, ha virrad, ha alkonyodik; és a kis tücskök cirpelnek esténkint, nagy keservesen, az üres lakásaik előtt. Egy, a magasban uszó sas sivit nagynéha egyetkettőt, s holló, varjú ha krákog itt-amott és a baglyok huhognak éjjelenkint olyan fázékonyan, hogy magunk is megfázunk tőle. Az a sok kedves dalnok eltűnt, mind valamennyi, s a mi elvétve itt maradt is, hogy az ő szülőföldjén szenvedje át a hideg telet, az is megnémult; mert ők csak a tavaszt éneklik meg és a nyárnak dalolnak. A mikor már nap-nap után kevesebb lett a meleg és minden éjjel hidegebbre vált a levegő; a mikor az erdő mindinkább vesztette az ő kedves szinét, s a lombok zöldje jobban-jobban adott helyett a piros, a sárga, a szürke és a fekete szineknek; a mikor mind ritkább és kevesebb lett fölöttük és körülöttük a lomb: akkor itt ezek, ott amazok gyűjtötték össze mind nagyobb tömegekre a hozzájuk tartozókat; s a mikor már nem akadt ujabb jövevény, a mikor együtt voltak mind, a kik ezen az er-