Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

FÁK ALATT, BOKROK KÖZÖTT 49 meg a messze idegen földre. A bokrok is egészen átlátszók, s itt-ott ha van rajtuk még pár rozsdaszint öltött levélke. A galagonyák egészen skarlátszint öltöttek magukra, több most rajtuk a kis piros bogyó, mint előbb a sok zöld levél. Másutt meg egészen fekete ligetek képződtek, a hol a törpe kökénybokrok rakódtak meg vastagon fekete gyümölcseikkel. Itt a papsapka és a csipkerózsa gyümölcsei piroslanak, s amott mintha valami idő előtt érkezett hó lepte volna el a fagyai és a szömörce ágait. Az előbb zöld füvek: a harmatfü, a nápic, a pörje, a tarack, a tárnics, a ternye, a gerepcsény és a többi mind, megszőkültelc le a tövükig; az ezerjófü, a galga, a cickóró, a bükköny, a varjuborsó, a csillagfürt, a csibehur, a kaszanyüg, a csüküllő és a többi társuk valamennyi, megsárgultak egészen. És a tavasz és a nyár sok szép virágja: a százszorszép, a bálványka, az égőszerelem, a kankalin, a dákoska, a kökörcsin, a szarkaláb, a szironták, a nőszirom, a tubarózsa, a harangvirág, az ibolya és az a többi sok-sok testvérük már mind, mind leélték az ő gyönyörűséges, rövid életüket; egy se nyilik, egy se illatozik most semerre, s már a méhecskék se keresik föl az ő rejtekeiket. Csak egy rövidke idő még, és elszáll belőlük a pislogó élet utolsó maradványa is; itt lesz a halál Tanos Pál: Erdőzúgás. 4