Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

20 TANOS PÁL engedett... S még nyomát se érzem a bánatnak, sőt a legnagyobb öröm érzése az, a mely át meg átjárja minden izemet! Azok az özvegygyé lett jércék pedig, a melyek ijedten menekültek a dörrenésre szanaszét, talán a családi boldogságot vesztették el miattam egy egész hosszú évre! Most aztán már ballaghatok le a hegyekről; le a lapályokra, az üde zöld lombok, az illatozó virágok és a daloló madarak közé; le az erdő alsó határára, a honnan majd ismét visszavágyódom az én elrejtett tanyámra, a fönséges magas hegyek közé, a hol szép, nemes és igaz minden, a mi a lelkemet környékezi... De ezt a napot még itt töltöm az én gyönyörűséges barlangomban, a melybe úgyis még visszajutok-e, vagy sem, valaha? Kipihenem benne a nyomorúságos élet keserves terhét pár óra alatt... Rakok benne nagy tüzet, a melynek lobogó lángja fölmelegít, gomolygó füstje pedig édes ábrándokba segit... És a mint sistereg, pattog, ég az összehordott sok száraz faág, a mint füstbe megy és hamuvá válik ezen a máglyán az a rákerült sok egykori élet, a mi mind, mind örült valaha annak, hogy élhetett: végig vonul az én lelki szemeim előtt az emberélet hivsága; a vágyainak, törekvéseinek, reményeinek, munkáinak, örömeinek a