Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

FÁK ALATT, BOKROK KÖZÖTT 21 hiábavalósága és — a létének, a hivatásának kétséges célja ... És nem birok megszabadulni attól a sóvárgó vágytól, hogy vajha lehetne e barlang remetéje gyanánt állandóan itt élnem ebben a zugó erdőben, a suttogó lombok között; itt élni a néma fák, az éneklő madarak és a békés vadállatok társaságában ! Vájjon, ember létemre, megtalálnám-e igy, vaddá válván magam is, azt a békét, a melyet az embertestvérek között sehol se láthatok ?! ... De ime, a nap tányérja már aláfelé hajlik, az árnyék megnyúlt mindenütt; csak egy-két pillanat még, s a nap trónusán az alkony lesz az uralkodó. Mennem kell tehát, hogy arra alább a szalonkák nászáüak is részese lehessek. Búcsúzom tehát. Legelőször is összeszedem az én régi fekhelyem minden avarját és ráteszem valamennyit egyszerre a már hamvadó máglyára. ISTe fekhessék többé erre az édes párnára senki... Nagyot lobban a tüz, s a lángjával és a füstjével viszi föl az égbe az itt megfogamzott gondolataimat, ábrándjaimat, vágyaimat, reményeimet.. . Mintha csak a lelkem is fölszállt volna velük! ... Aztán fölkeresem az én régi pajtásaimat, a (magasban trónoló vén bagolypárt;