Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fehér erdő

FEHÉR ERDŐ 129 A szürke ég megnyitotta a keblét és szórja adományát bőségesen az éhes földre. Esik a hó. Előbb itt is, ott is egy-két hirmondó kis pihe szállong a levegőben, félénken, bátortalanul s mintegy keresve azt a földi helyet, a hol az ő hosszú utjuk után megpihenhessenek. De ezeket az előőrsöket csakhamar követi iaz egész hadsereg, a mely már bátor rohammal foglalja el a földet. Véghetetlen sok-sok millió apró, fehér pillangó röpköd, kergetőzik a levegőégben és száll, száll mind alább, a mig csak az ő végcéljukat, a keményre fagyott fekete földet el nem érték. Itt 'aztán gyülekeznek és tömörülnek azok az égi testvérek; a ki hová talált, ott üti föl a tanyáját. Az egyik rész a fák és a bokrok tetején akadt meg s ott gyűjt össze maga mellé mentül többet a rokonságból. A másik rész pedig ellepd az alant kuporgó füveket, a balomra gyűlt falevelest és minden szabad tért, a mit a földön talál. S itt is, ott is batárra gyülekezik az a töméntelen sok, sok tiszta szüzességü fehér pehely, az a szép fehér hó, a mely végtelen szemfödőként vonja be az erdőt és mezőt egyaránt. A fák összehajtanak, a bokrok egybefolynak, s a füvek egészen eltűnnek a hófedő súlyos terhe alatt. Nincs ut, nincs semmi ösvény semerre. Egyetlen nagy kusza gom&lylyá vált minden, a mi csak Tanos Pál: Erdőzúgás. 9