Szlávik Nándor: Vadtenyésztés és vadászat, hasznos tanácsok az év minden hónapjára / nádudvari Rázsó Lajos előszavával. Berehovo , Kárpáti Vadász, 1928. / Sz.Zs. 1649

A vadászat

A vadászat. A vadászatról merem állítani, hogy oly régi, mint maga az emberiség. Tekintsünk vissza a teremtés teóriájára, amely azt állítja, hogy az ember előbb teremtetett meg s csak mikor ez megvolt, teremtette Isten az állatok seregeit s bocsátotta azokat széjjel a földön. Megkezdődött tehát a földön az emberek és állatok között a harc; harc az emberiség részéről az egyedüli uralkodás eszméjéért és másrészt pedig azért, hogy a még akkor mindenféle fajban létező erősebb ragadozók ellen megvedelmezhessék az emberiség számára a hasznos állategyedeket az elpusztulástól, a megsemmisüléstől. Az életfentartási ösztön kényszere szorította főként az emberiséget már a legrégibb ősidőkben is arra, hogy vadásszon és végeredményében pedig az ősember a szükség és a testileg szenvedett nélkülözések hatása alatt lett vadásszá. Tehát már akkor is, évezredekkel ezelőtt a vadászat a legnemesebb ügyet szolgálta. A legrégibb feljegyzést és megemlékezést a vadászatról és a vadászról a bibliában találjuk, ahol „Nimród"-ról az áll feljegyezve, hogy „Ő nagy vadász volt az Ur előtt". Való igaz és tagadhatatlan, hogy a harc a vadállatokkal nagy művelődési befolyással volt az emberiségre. Veszedelmes ellenségek állottak az emberiséggel szemben, mint legnagyobb ellenfelek és dacára erejüknek, számbeli többségüknek s mindama nehézségeknek, amelyek az ember és állat közötti harcban előállottak, ügyesség és™megfontolás után