Szlávik Nándor: Vadtenyésztés és vadászat, hasznos tanácsok az év minden hónapjára / nádudvari Rázsó Lajos előszavával. Berehovo , Kárpáti Vadász, 1928. / Sz.Zs. 1649

Vadtenyésztés és vadászat

elkészítve sohasem lehet Ízletes, vagy legalább is nem annyira, mint az ősszel elejtetteké. Ajánlatos a körültekintés azoknak a tulajdonosoknak és vadászterületbérlőknek, akiknek területén vizivadászat is gyakorolható. Mert idejárnak elsősorban a tojáskeresők, a tojástolvajok, akik át és átkutatják a területeket és ott rendes naponkénti látogatásaikat el is végzik. Tojást tojás után szednek össze s különösen a bibic (libuc) tojásokál nagy a kereslet a csemege kereskedésekben, mert a kereskedők magas árt fizetnek érte. (Teához használják fel a gourmandok, mint lágy tojást, lévén az a különös természete, hogy bármily hosszú ideig főzzék is, soha sem lesz kemény, mint a tyúk vagy más szárnyas tojása.) Ez a magas ár nemcsak a csavargókat ösztökéli a tojásszedésre, hanem másokat is izgat. A tojáskeresők legnagyobb része lusta dologkerülő, akik semminemű munkára nem alkalmasak. Ezek azután nemcsak tojástolvajok, hanem egyúttal halakat s apró fiókvadakat is eltulajdonítanak, amit házalva a városban értékesítenek. A vadkacsa fészkek is ezen gazok zsákmányául esnek s így ezer meg ezer tojás tűnik el egy-egy vadászterületről. Ezek a gazemberek magukkal visznek mindent, ami csak elvihető és található. Ezeket a vadászok azon fajához lehet sorolni s velük összehasonlítani, akikről ismeretes dolog, hogy a pagonyból, a vadászterületről mindig tele hátizsákkal, táskával távoznak. Azt nem állítom, hogy csak a dologkerülők, a naplopók űzik ezt a gyalázatos és ránk nézve káros mesterséget. Nem, kedves vadásztársak, mert nagyon sokszor még a vagyonosabb gazdák is kinyújtják kezüket ilyen gyalázatos és piszkos kereset után, mert hisz szerintük a pénznek nincsen szaga, s ők különben is ellenségei voltak mindig a vadállatoknak. —