Szlávik Nándor: Vadtenyésztés és vadászat, hasznos tanácsok az év minden hónapjára / nádudvari Rázsó Lajos előszavával. Berehovo , Kárpáti Vadász, 1928. / Sz.Zs. 1649

Vadtenyésztés és vadászat

lönösen kell figyelemmel lenni. Ha egyszer már megtörtént és a területet elborította a víz, úgy a vad eszeveszetten menekül onnan a magasabb helyekre, amelyek szárazon maradtak. Ha a víz nem emelkedik olt, úgy elegendő, ha a szegény megszorult vadakat élelemmel látjuk el. Ha pedig attól lehet tartani, hogy ezen magasabb helyek is víz alá kerülnek, úgy legokosabb, ha a vadakat befogjuk, biztos helyre áttelepítjük s a víz eltűnésével újból széteresztjük. Ha az időjárás olyan, hogy még márciusban havat várhatunk,, vagy mint ezen évszakban már szokásos száraz fagyok állanak be, úgy semmi körülmények között nem szabad az etetőrácsnak üresen maradnia, még ha egyébbel nem segíthetnénk is már, ha e célra eltett szálas-takarmányunk elfogyott volna is, úgy elővesszük az ősszel a legnagyobb szükség esetére előkészített lombtakarmányt. A takarmányozásnál sok nedvességet tartalmazó táplálékot márciusban ne adjuk a vadaknak, mint például burgonyát, répát. Különös gondot fordítunk e hónapban az erdei rétekre, melyekre vadjaink szeretnek szép időben kijárni. Trágyázzuk azokat az elrothadt falevelekből porhanyóvá vált komposz trágyával, a vágásokban visszamaradt hamuval, vagy pedig e célra kiválasztott mesterséges műtrágyával, például superphospháttal, Thomassalakkal, csontlisztel, vagy ezekhez hasonló anyagokkal. Ha a trágyaféleségek szét vannak teregetve a réteken, úgy akár fogas, akár láncboronával szaggattassuk, tépessük azt fel kerésztül-kasul, esetleg 6—8 cm. mélyen, hogy a rétet a vizi mohától megszabadítsuk. Természetesen az itt szűkreszabott keretben teljes lehetetlenség, hogy minden erdei rétről külön-külön, avagy általános, egyöntetű utasítást adhassak. En már sokféle eljárást láttam, de különösen a vizi mohával ellepett 3*