Szlávik Nándor: Vadtenyésztés és vadászat, hasznos tanácsok az év minden hónapjára / nádudvari Rázsó Lajos előszavával. Berehovo , Kárpáti Vadász, 1928. / Sz.Zs. 1649

A vadászat

- Ii \ sok megtámadtatásnak voltak kitéve a köznép részéről, akik jogtalanul és meg nem engedett, tiltott úton és módon, minden kitalálható eszközzel pusztították a vadat, hogy vetéseiket a vadak általi kártételtől ezáltal megvédelmezzék. A hasznos vad természetesen a jogos és jogtalan vadászat gyakorlása miatt nagyon megfogyott, mig ellenben a vadorzókra kevésbé veszedelmes ragadozók számottevően felszaporodtak és így valóságos országos csapássá váltak. Idővel azután életbeléptettek sok mindenféle rendelétet és törvényt. Ezen törvényeket és rendeleteket, ha már a haladó kor igényeinek nem voltak megfelelőek, javították vagy egészen ujakkal pótolták. Természetesen igyekeztek az akkori kor igényeinek megfelelőt alkotni. Az az idő, amelyik a régi korszak és a XX-ik évszázad között fekszik, sok tekintetben nagy átalakulását jelenti a vadászati ügynek. Elsősorban is ujabb vadászati törvényt kellett alkotni s azt ama század igényeihez mérten alkalmazni. Tekintetbe kellett venni a folytonosan hangoztatott vadkárokat s a törvényhozás alapos áttanulmányozás után ezek elkerülhetésére segédeszközt keresett. Számtalan túlszaporodott vadállomány apasztatott kisebbre, a területhez mérten redukált mennyiségben. Nagyobb súly fekleitetett az óvás, gondozás, védelem és főleg a tenyésztésre. (Ez még ugyan sok kívánni valót és kivitelre, megvalósításra váró dolgokat követel ma is) Nagyon elterjedt egyidőben a lovas vadűzés — az úgynevezett parforce vadászat, lóhátról-űzni a vadat s azt lándzsával, gerellyel, kopjával dárdával vagy nyíllal ejteni el, úgy szintén a sólymászat is. Egy angol felhasználta az 1786. évben feltalált