Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Emlékek a szikről

Emlékek a szikről. E

gyedül bandukoltam hazafelé a klubból. A hosszú néptelen utcza csendjét csak kopogó lépteim zaja | verte fel s a gázlámpák nyugtalan csörömpölése, amint véges-végig kergetőzött rajtuk egy-egy kóbor szélroham. Mindehhez a nagyváros éjjeli mozgalmának távoli moraja adott valami monoton bizonytalan alaphangot s ebből időnként folyton erősbödő ismerős, de itt szokatlan zajra véltem ismerni. Akármi legyek, ez ludak gágogása — szóltam magamban önkéntelenül és az ég felé tekintve. Valóban, világosan hallottam a vezérgúnár nyugodt gaggantásait, a hátrább vonulók éles feleselését, sőt látom is a hosszú ékbe verődött tömeg körvonalait, amint magasan úszik a házak fölött, a csillagok reszkető fényében fürödve. Most hullámzásba jön a szabályos V betű, félkörré domborul, majd rendetlen tömeggé zavarodik össze. Nyilván a kivilágított nagyváros tűzfénye hozza zavarba az éji vándorokat, vonzva és ijesztve őket egyszerre. Szinte látni vélem, amint kíváncsian félrenyújtják hosszú nyakukat -M 73 w