Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Emlékek a szikről

és úgy kémlelik a szokatlan jelenséget, a körutak tűzövét, a boulevarde-ok fényes rádiusait, a gyárkéményekből özönlő füstgomolyokat, egy előttük egész ismeretlen világot. Alant a czivilizácziö izzó kohója s fent a szűzi magasban egy folt az őstermészetből. Érdekes ellentét, mely fölizgatja fantáziámat s visszaviszi a boldog vadászmezőkre. * * * Könnyű szekérkén két csimbókra kötött farkú mokány röpített ki az igéret földje, jobban mondva vize felé s alig hogy elhagytuk a nagy alföldi község szélső házait, máris feltünedeztek a nagy szélkiáltó egyes falkái, amint eleven sürgéssel tarkították jobbra is, balra is a gyepet s a zöldelő őszi vetéseket. Az Alföld ez érdekes és jellemző vadja egyszerre magasra csigázta a vadászszenvedélyt s Búgó Kovács Márton uram, a fővárosi kirándulók protektora és vadászmestere, érdemekben megőszült libaölő, töltésre vezényelte a balfelül ülőket. Mintegy villanyütésre kelt föl egyszerre az aránylag legközelebb legelésző falka s fehér hónaljukat villogtatva, fenségesen könnyű repüléssel tűntek a távolba. Egy-két eredménytelen lövés, a lovak nagyot rántanak a szekéren s egyszere megelevenedik az egész láthatár. Egyes elszórt pocsétákról zúgva riad fel a réczecsapat, össze-vissza száguldozó libák és parti szalonkák melodikus füttye, elkésett bíbiczek egész felhőinek siránkozása vegyül tarka, de kellemes hangzavarrá. Ez a sokszor leírt, de soha eléggé nem élvezhető konczert kísért bennünket az egész úton, kocsizásunk czélpontjáig, a »Búgó«-ig, mely nem búg ugyan, de azért méltó tárgya a szenvedélyes vadászkebel epekedéseinek. Hatalmas, nyugodt víztükrök, néhány száz holdat elfoglaló szikes-tavak. Szakadékos, de sekély martjaikat előttem ismeretlen porczfűvek pázsitja szegélyezi, beljebb majdnem hófehéren ragyog a napfényben a sivár szik s alig lehet megkülönböztetni, honnét kezdve borítja azt a két-három, •M 74 w-