Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Horgászó czigányok

magát kiemeltetni, de most már eleven hánykolódással' tiltakozik személyes szabadságának megsértése ellen. Talán mondanom sem kell, hogy az élénk tiltakozás mit sem

1 használ és a csík a serpenyőbe vándorol, vagy az ínyenczek még nagyobb örömére a savanyú káposztába. A horgászósport koronája mégis csak a csukafogás marad.. Ezt a ravasz, éhes rablót horogra csalni nem mindennapi dolog. Ötven keszeget és egyéb halat kiránthatsz, míg a csuka egyszer horogra megy, de ha rászánta magát, akkor fenn is akad, mert merészen kap a csalétek után és erős harapásával mélyen beleakasztja magába a horgot. Karus a csukák nagymestere volt. A giliszta helyett egy kisebbféle hal, valamivel nagyobb finom angol horog, egyebekben a készség ugyanolyan, mint amelylyel a többi halakra, vadászunk. Különbség még az, hogy a horgot valamivel mélyebbre bocsátjuk, vagyis a bukót, amelyet Karus mindig száraz kákából készített, valamivel magasabbra húzzuk, úgy hogy a csalétekül feltűzött halacska másfél vagy két méter mélyre jusson. A csuka ugyanis szeret a felszínen portyázni és majdnem egészen a víz színén szundikálni, de zsákmányát a mélyebb régiókban keresi. A csukahorgot kézben tartani és naphosszat így lesni a jószerencsét, kissé unalmas dolog és különösen nem czigánynak való, aki tudja, hogy otthon egy putrialja éhes rajkó várja a halászat eredményét, akinek a fehér fogai között egy tarisznyára való hal egy-kettőre nyomtalanul eltűnik.. Ezt tudván, Karus kezeivel űzte a kenyérkereső mesterséget s abban tartotta a kisebbik gilisztás horgát s ezzel szorgalmasan rángatta ki egymásután a rajkók éhes begyeibe szánt ficzánkodó prédát. Ámde ugyanezen idő alatt az izgató sportnak is áldozott s e czélra a mezítelen lábait használta^ A fogásra szintén kivetett csukahorog nyelét t. i. a hídpadló széléről lelógatott lábának hüvelykujjával fogta, mint egy valóságos négykezű teremtmény, eleven illusztrácziója a darwini; -hi 59