Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Horgászó czigányok

•teóriának. Ha aztán nagyritkán megtörtént, hogy a csukahorog bukója billegni kezdett, vagy pláne néhány körforgás után eltűnt, akkor kellett látni Karust, a sportsmant! Villámgyorsan tette félre a kisebbik horgot és kapott a lábujjai közt levő nagyobb után. Ha aztán a fennakadt csuka nagyobb volt egy-két kilónál, akkor kezdődött az érdekes küzdelem halász és hal között. Ilyen nagy halat nem lehet egyszerűen kirántani s a horgot sem lehet neki szabadjára hagyni, mert elszakítja, vagy elviszi mindenestől. Folytonos ellenállással, majd engedéssel kell őt fárasztani, míg meg nem adja magát sorsának s a halász alkalmas helyen partra vonhatja őt. A csukafogó napok voltak Karus fénynapjai. Ezek hoztak •egy kis pénzt is a konyhára, mert ha egy-egy derék csuka akadt, az nem a rajkók gyomrába, hanem a piaczra vándorolt. Kiki annyit ér, amennyit tanult. Én büszkén elmondhatom, hogy kellő számú halállomány mellett a horgászatból is meg tudnék élni, ha nem is valami fényesen. A horgászat tudományából a szigorlatot is letettem, mikor egyik pisztrángot a másik után rántottam elő a patak vizéből és elismerésre bírtam a kétkedő publikumot. Mindezt Karusnak köszönhetem, az újvári czigánynak, aki olyan alaposan értett a halakhoz. Csudálatos egyoldalú nép ez a czigány, a halászatért majd megbolondul, de a vad semmit sem érdekli őt, ha még annyit forog is a szabad természet ölén. Madár a czigányt nem érdekli, nem is figyeli meg őket és nem igyekszik egyik fajtát a másiktól megkülönböztetni. A czigánynak minden madár: csiriklya és ezzel punktum. Az ő érdeklődése a madarak iránt a hízott libánál kezdődik, ha mindjárt az élet elszállott is belőle, de ez a madár a czigányfogalmak szerint semmiben sem különbözik a malacztól, sőt talán ugyanazon kategóriába tartozik vele, t. i. mind a kettő pecsenyének való. •H 60 •>•