Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Ébredés az erdőn

Ébredés az erdőn. P

etyhüdt és roskatag, de mély hólepel fedi még a tájat. Nem az a bársonyos, napfényben szikrázó p=r tiszta patyolat, amelyet tréfára vettek az erdő vidám ' lakói. Abban kéjjel fürdött a fogolycsapat, azt vidáman csatangolta be a tapasztalatlan süldő s óvatosan a prédára induló róka úgy, hogy reggelre kelve sűrűn teleírt lapként tünt fel, könnyű és élvezetes olvasmányul a kíváncsi vadásznak. A deczemberi havak idejét a nyomornak hosszú és kínos története választja el a mától s ez az elvánnyadt, megfakult, roskadozó kása szomorú emléke a kérgesre fagyott, kegyetlen hótömegnek, mely hónapokig verte bilincsbe az erdő életét. Megunta már ember és állat s tele tüdővel élvezi a déli szellőt, amint langy simogatással nyalja végig a völgyet és körül a dombtetőket. A déli szél sóhaja az első hang, a hó alatt csergedező erek futása az első érverés, amelylyel jelt ád magáról a mozduló élet. Talán csak csalódás lesz ez is, mint már annyi biztató jel s a szigorú hideg újra beköszönt. -M 5