Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Szunnyadó élet

szerkezetét magyarázza, tanácstalanul áll meg az ostoba kis tyúk műve előtt, ha arra kerül a sor, hogy az életrekelés tulajdonképpeni folyamatáról adjon számot. A héj mellett a fehére, a fehérében a sárgája s a sárgájában egy apró piczike pont s ebben a pontban rejlik a tudományok tudománya: a legnagyobb misztérium: — az élet. De a titkát hiába keresi a mikroszkóp, hiába kutatja a vegyi reakczió. Szemünk előtt megy végbe, mert hisz a fejlődés minden stádiumában feltörhetünk egy-egy tojást, de azért a lényegébe annak, ami ott bévül történik, nem hatolhatunk. Az emberi tudomány minden becsvágya megtörik egy semmin, egy gondolaton, egy lépésen, egy valamin, ami az élőt és élettelent áthidalja. Madách, ki nagy művében a létnek úgyszólván összes, problémáit felveti, gyönyörűen jellemzi a tudós hiú törekvését, midőn az organizmus titkában dolgozik. Gyönyörködve nézi művét s elbizakodva lesi, mikor kel életre az első sejt a lombik szűk ölében: El nem maradhat. Én, ki úgy kilestem Az organizmus minden titkait, Ki százszor bonczolám az életet. . . Ádám: Hullát fogál fel csak mindannyiszor; A tudomány sántán követi csak A meglevő ifjú tapasztalást S miként bérencz költője a királynak Kész kommentálni a nagy tetteket, De megjósolni hivatása nincs. Tudós: Mit gúnyolódtok, nem látjátok-e, Egy szikra kell csak és életre jő I •-M 52