Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Szunnyadó élet

Adám: De azt a szikrát, azt honnan veszed ? Tudós: Csak egy lépés az, ami hátra van. Ádám: De ezt az egy lépést ki nem tevé: Az nem tett semmit, nem tud semmit is . . . És megjelen a Föld szelleme, kinek a lombik nagyon szűk s nagyon tág s mennydörgő szóval jelenti ki, hogy e lépést soha senki meg nem teszi. A lombik szétpattan s az elfogult tudós konokul új, meddő munkába kezd. Az indiai fakir — rongyos, tudatlan, igénytelen alak állítólag hetekre eltemetteti magát a föld alá. Mikor lebocsátják, merev hulla, mikor felássák, társainak titokzatos mestersége visszahívja belé az életet. A fakir és a tojás olyan talányt adnak az emberi tudás elé, mely maró szatírának is beillik. Hogyan, tehát a természet az élet közé beiktat egy darab halált s az erőket, az energiát, melyek az élő szervezetet mozgatják, éltetik, visszazárja egy merev hüvelybe? Nincs másként. Akár egy nap, akár egy hét, a tojás híven őrzi a belé rejtett életet s csak a meleg hívhatja azt elő. A meleg, mely még előbb mint napfény játszadozott lombon és füvön, mint vegyhatás jelentkezett a kotló táplálkozásánál, mint eleven erő töri fel a tojáshéjt s mint hang szólal meg a kis jövevény csőrén keresztül. Néhány nap és a homályos folt élő állatként szemlélhető, már élte első napján egész világa a bonyolultnál bonyolultabb szervek és működéseknek. Nagyszerű a tudomány, mely elvezérel odáig, hogy a természet csodáit egész nagyságukban bámulhassuk; egész •*> 53 •»-