Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Rókanyom

— Itt volt egy rókanyom ; hát bementem Zirczba! — Mi volt itt? — Rókanyom ! — Mi az ördög? Rókanyom? — Rókanyom .... Téli havas idő volt és így magán a rókanyomon nem találtunk semmi különöset, csak azt nem tudtuk megérteni, hogy miként mehetett be az öreg a rókanyomon Zirczre a városba, holott a rókák tudvalevőleg nem igen szoktak a városba besétálni. A dolog kezdett rendkívül érdekelni s így tovább faggattam az öreget: — Hát azt mondja kend Hack bácsi, hogy a rókanyom bevezetett a városba Zirczre? — No hát persze! — szólt az öreg — a rókanyom bement a városba és én mentem vele! — De hát micsoda rókanyom volt az az Istenért? Erre az öreg látva, hogy a magyar tudományával nem boldogul, németre fordította a szót: — Verstehen Sie mich doch gnä' Herr! A' Verwandter von mir war da . . . Egy rókany! Persze harsogó kaczagás követte a nagy rejtély megfejtését, amelyben csak az öreg Hack nem vett részt, sőt némileg sértődve hallgatta a meg-megújuló kaczajt. Eredeti, tőről metszett alak volt az öreg. Amint egyszer kiderült, elvi ellensége a fürdésnek. Egy szép meleg őszi napon vadászat közben kies fekvésű tavacskához jutott a társaság s a barátságos táj s a tónak kristálytiszta vize önkénytelenül vágyat ébresztett az emberben a fürdéshez. Nem ismervén a víz mélységét, Hack .bácsihoz fordultam fölvilágosításért: — Aztán lehet-e itt alkalmasan fürödni öreg? — Fürödni ? Fürödni nem egészséges, uram! — Hát aztán maga sohasem fürdik Hack bácsi? Az öreg mélyen elgondolkozott: •-M 48