Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Rókanyom

Rókanyom. (Bakonyi emlék.) A

Savanyú Józsik hazájában nem csupa betyárok teremnek, hanem ellenkezőleg igen nagy számmal van ^ ^ ott a legbékésebb sváb és tót elem. Még a dudariak sem sok vizet zavarnak, pedig azok egyenes leszármazói a Batu khán tatár hordáinak, amiről lapos koponyáik ma is élénken tanúskodnak. Emlékezésem hőse, akihez gondolataim visszaszállnak a múltba, nem mongol ivadék volt, hanem hamisítatlan lókuti sváb atyafi, Hack bácsi a vadőr, aki azonban, ha törve is, de rendületlenül beszélte a magyarok nyelvét. Egyszer künn járván az erdőt, szükségünk lett volna az öregre, de eredmény nélkül trombitáltunk utána a legkülönbözőbb pontokról, nem tudtunk választ kapni az ismerős hívó hangokra, pedig máskor az öreg egy-kettőre mindig előkerült. Mikor másnap találkoztunk vele s kérdeztük merre járt, hogy nem hallotta a trombitaszót, az öreg így mentette ki magát: •h 45 »•