Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

A prevlakai kócsag

forgás van a tengerparton és a partmentén elszórt szigetvilágban. A távol délvidék vendégei érkeznek ilyenkor. Az éjszaka leple alatt a csillagfényözönben szendergő víztükör fölött titokzatos suhogással vonulva egymásután érkeznek az éji vándorok és a tengerparti meredek sziklák párkányain pihenőre szállnak. Zűrzavaros idegen hangok zsivaja tölti meg éjente a levegőt s mire a nap fölbukkan a Karsztnak rózsapírban égő csúcsai fölött és a márcziusi fény enyhén ömlik el az Adria zsongó hullámain: már megnyugodva tollászkodnak az éjjel érkezett vándorok a szeszélyesen szertefutó rovátkákon s a tegnapiaknak már hült helyük van. Az éj leple alatt újból vándorútra keltek a bővebb táplálékot igérő kontinens felé. Fehér rokkos cserepárjaim, aradmegyei magyar és oláh fiúk, már alaposan ki voltak tanítva s a vár mellvédén fölalá járkáló őrszem különös figyelmet szentelt a tenger felől érkező vándormadaraknak és többnyire pontosan meg tudta jelölni már kora hajnalban az egyes csapatok letelepedésének helyét. Különösen sok és szép alkalmam volt a legérdekesebb és legritkább madarak vonulását megfigyelni, midőn 1863-ban a prevlakai erőd parancsnoka voltam. A cattarói öblöt tulajdonképen két öböl alkotja, amelyeket egyrészről a tengerfelől, másrészről egymásközött egy-egy szűk csatorna köt össze. A külső csatornát ezenkívül egy, a tengerből kimeredő szikla, a Scoglio Rondoni osztja ketté, amelyet szintén vár koszorúz. Jobbról és balról a Punta d'Ostro és egy másik erőd — amelynek nevére e pillanatban nem emlékszem — őrzik a bejáratot. A belső csatorna oly szűk, hogy a raguzai uralom idején vaslánczczal volt elzárva, amelynek a sziklába forrasztott akasztó horgait abban az időben még látni lehetett. A prevlakai félsziget egyenes és keskeny, hosszú földnyelv, amely a külső öblöt a nyílt tengertől elválasztja s •"40"-