Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Vadlibák a Dunán

meglepetésnek elejét veszi és odalenn nem volt alkalmam tapasztalni azt a szenvedélyes vágyat sem, amivel a Dunára járó lúd a déli fürdés iránt viseltetik. Ez a déli fürdés nyújt legtöbb alkalmat a sikeres vadászatra. Míg reggel és este pontosan kimért órában, de épp oly pontosan kimért horribilis magasságban jelenik meg a láthatáron az első zajgó csapat s nyomban utána a többi, úgy, hogy a vonulás néhány perez alatt befejezést nyer, a déli fürdés meleg napokon eltart 11 órától délutáni 1/'>3 óráig is s ezalatt a minden irányból jövő-menő csapatok folyton keresztezik egymás útját, nem törődve sokszor a lesben ülő vadász sűrű lövöldözéseivel sem. így ültem én egy szép, derült októberi napon egy Dunaszigetet szegélyző sűrű füzesben. Alig ütötte el a 11 órát, csapat csapat után ereszkedett le sokszor alacsonyan a fejem felett zúgó szárnyakkal a Dunára, de jóval följebb, ahova a sűrű bokrok nekem kilátást nem engedtek s így arra kellett várakoznom, míg a ludak szokásuk szerint alább ereszkednek a Dunán, hogy az előttem a folyam ágyába nyúló kőhányásra kiverődjenek, amelyen ilyenkor sütkérezni kedvencz szokásuk. Lefelé usztukban el kellett volna vonulniok ama nyílás előtt, amely nekem a víztükörre kilátást és kilövést engedett. Föltett szándékom az volt, hogy kivárom, míg sűrű tömegben elém kerülnek, hogy aztán kedvem szerinti gyorstüzelést nyissak meg ellenük. Az egyik töltött fegyvert a markomban szorongattam, a másik készenlétben állott vadászkésem mellé támasztva. Nem kis szívdobogással vártam a történendőket. Nem is lehet a nyugalmat megőrizni ebben a süketítő zsinatolásban, amit őkelmék a Dunán jókedvükben véghezvittek. Látni egyelőre nem láthattam őket, de a pokoli zsivaj után ítélve, számukat több százra becsültem. Szakaszonként kiemelkedtek a vízből és őrült szárnycsapkodás közt zurbolták a habot, mialatt a többi mintegy üdvözletképpen a legélénkebb gágogást vitte véghez, sőt -m 146 -