Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Mazsola kisasszony

azonban senki sem vette észre, mert a levél mögé volt húzódva s így a szárán maradt. Még egy ideig napfényes idők jártak és a darazsak is kutatva kalandozták be a letarolt hegyoldalt. Némelyik be is kopogtatott, de a fürt elutasította őt. Maga sem volt tisztában magával, de úgy érezte, hogy mézét valami jobbra tartogatja. Közben a meleg napok is elmultak s egy reggelen beköszöntött a dér. Reggelre ugyan kisütött a nap s az apró jégkristályokat harmatcseppekké olvasztotta, de éppen ezzel szerezte meg szegény kis fürtnek az első fájdalmas érzést. Amint beletekintett a harmatcsepp csillogó tükrébe s meglátta magát benne, először azt hitte, hogy csalódik. Eddig oly sírna arczán redők jelentkeztek és pirosló színét valami fakó árnyalat homályosította el. Ijedten győződött meg a valóságról s ez a tapasztalás fakasztotta szeméből az első könnyeket. Legjobb barátjától is ezen a napon kellett elválnia. A levél, amely eddig hűségesen megvédte őt a nap hevétől s oltalmat nyújtott a tolakodó kíváncsiak ellen : dércsípetten hullott a tőke tövéhez. Szegény kis fürt e naptól kezdve ki volt téve az idő viszontagságainak és a barátságtalan őszi szelek szabadon fütyörésztek fázósan zsugorodó tagjai körül. Nem kímélte meg a sors még a legvégsőtől sem. Éreznie kellett, mint hal ki fokonként a tőkében az élet, mint húzódik vissza a földbe, amelynek mélyén még nem lett úrrá a fagy. De ezek a megpróbáltatások egyszersmind kiváltották belőle a legnemesebb tulajdonokat. Midőn már látta, hogy a maga részéről nincs többé mit remélnie, tartalmának legdúsabb értékeit, a legédesebb és legnemesebb czukrot annál szorgalmasabban választotta el s annál féltékenyebben őrizte, noha tudnia kellett, hogy annak csak más veheti hasznát. Nemsokára bekövetkezett a tél, a hó is leesett s a mazsolává aszott szőlőfürt ott didergett a téli álmát alvó tőkén, körötte a havas téli világ aludta dermedt álmait, de héja alatt büszkén őrizte a nemes tartalmat, egy egész év munkájának gyümölcsét, -M 127 -