Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

A lopótök

A lopótök. Mese kis és nagy borászok számára. lopótök megunta a pincze félhomályát és egyhangú zavartalan életét. Elégedetlen volt és kikívánkozott a napfényre, a világ zajába, ahol emberek és állatok sürögnek, forognak s ahol mindig történik valami, nem úgy mint ebben a penészes odúban, ahol csak elhízott, kapzsi hordók alusszák át tunya életüket. Teleszívják magukat borral, azután szunyókálnak, úgy hogy még a szuszogásukat sem hallani. Ősz idején jön ugyan némi élet a társaságba, amikor t. i. az új termést leszállítják, de ezek a borok is mind olyanok, amelyek ifjúkori hevüket fönt a gádorban már kitombolták s most már maguk is olyan jámbor filiszterekké lettek, hogy a pincze csöndjét egyikük sem háborítja meg. A mesterségét a lopótök is megúnta. Örökké lopni anélkül, hogy magunknak is hasznunk volna belőle, elvégre -H 119 «-«A