Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Az ősember

Dirr-durr! — hangzottak fel a völgyből Misó lövései és a völgyben ötvenszeres visszhang verte vissza azokat. Ősemberünket majd felvetette a bosszúság, hogy a Misó ennyire megfeledkezett a tisztességről és elveszi az urak elől a mulatság javát. — Dirr-durr! — szólaltak meg újból a lövések s mi nem tudtuk mire vélni az önző Misónak sűrű lövöldözéseit. A rejtély azonban mind nagyobb arányokat öltött, mert nem kevesebb, mint nyolcz lövést olvastunk meg azalatt, míg a valószínű dráma színhelye felé siettünk. Végül elhallgattak a lövések, de elhagyta helyét a disznó is és világosan meg lehetett különböztetni, amint sebes irammal vitte magával a csaholó ebeket és végül az egész zaj elhalt valahol a túlsó völgyben s vele kihalt reménységünk is, hogy a kannak torát megülhessük. A következő fordulónál elénk jött Misó is; megtestesült képe a rémületnek és bűnbánatnak. — Pán velkoniozsni, ez nem volt disznó, hanem valami boszorkány, vagy maga az eleven ördög. Nyolczszor lőttem bele és mindig jobban szaladt. Az ősember egy szót sem szóllott, csak fülön fogta szegény Misót és olyan kíméletlenül megrázta, hogy a bocskor is majdnem lemaradt a lábáról. A közelebbi vizsgálat azután kiderítette a tényállást. Szegény Misó tulajdonképpen analfabéta voltának áldozata lőn. Ő ugyanis oly nagy mértékben írástudatlan volt, hogy a legszorgosabb oktatás daczára sem volt képes a patronokra írt írásjeleken eligazodni. Most is valahogy tévedésben volt a kapott töltények tartalma felől és egy negyed óra hosszat fecskendezett fürjsöréttel a Mastodon nagyságú vadkanra. Mikor megértette a tényállást, nagyon csóválta a fejét és minden ódiumot a pán ucsitelre, arra a szegény iskolamesterre akart hárítani, aki annak idején elmulasztotta őt az írás olvasás titkaiba beavatni. -M 116 w