Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 3. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/3

HATODIK SZAKASZ - ELSŐ RÉSZ. Fosszilis állatok - B) Palaeozoos és mezozoos gerincztelen állatok maradványai LÓCZY LAjos-tól

Merista. 29 ezen alakkal nagyon közeli megegyezésbe hozzák példányunkat. Azonban az amerikai faj oldalain a bordák nagyobb számmal vannak, mint példányunkon és hozzá ketté nem válnak. Ezen jellemvonások pedig a spiriferáknál megkülönböztető értékűek. Merista, an Meristella, an Wliitfíeldia sp. indet., a ff. Whitfieldia tnniida, DALM. VII. tábla, 10. ábra. Egy igen nagy, szegletein lekerekített, ötszegletes körvonalú brachiopodának épen a búbtájéka hiányzik. Ennek megcsiszolt ferde törésén a hasi teknő egyik ferdén hajló fogtámasztó septuma, meg a háti teknő erős közepes septuma jól meglátszik. E jellemvonások a maradványnak e nemek egyikébe tartozását kétségtelenné teszik. Az area hiánya és a teknő rostos szálkás héja szintén bizonyítják ezt. A belsőt ámasztó karok szerkezetét nem ismerve azonban, e maradvány nemét biztosan meghatározni nem lehet. A hasi teknőn mély, de keskeny sinus van, mely a homlokperemen mély beöblösödést okoz a háti perem felé. Alakját és nagyságát tekintve, a devonak kisebb termetű rokon fajaitól különbözik és még legjobban a felső szilurbeli Merista Hcrcnlea, BARR., (Syst. silur., Vol. V, Pl. X, Fig. 1) és a Meristella (Whitfieldia) TUMIDA, DAI.M., (DAVIDSON: Brit. foss. Brach., p. 109, Pl. XI, Fig. 1—3; Suppl. Sil.,Brach., p. 107, Pl. V, Fig. 5, 6, Pl. VI, fajokhoz közeledik. Fig. i—9). Méretek: A hasi teknő hosszasága — Egész szélessége kb. 38—39 mm. A háti teknő hosszasága 30 mm. Egész vastagsága 23 mm. Termőhelye: Hoaling-pu, Sze-csuen tartomány nyugati részében ; márgás dolomitos mészkőben. Megjegyzések : Legjobban megegyezik példányunk az angol- és csehországi szilur rétegekből ismeretes Meristella (Whitfieldia) TUMIDA, DALM. fajjal. A rajnai az oroszországi és az uráli Merista plebeja, Sow., (SCHNUR: id. h. p. 190, és Taf. XLIV, Fig. 1) is rokona, azonban felényi nagyságát sem éri el e fajnak. Atrypa sp. indet. äff. interstitialis, EICHWALD. VII. tábla, 22. ábra. Néhány hasznavehetetlen töredék közül az egyik megérdemelte, hogy lerajzoltassam és néhány szóval kisérjem ábráját. Hosszas háromszegletes körvonala van, legnagyobb szélessége a homlokperem közelében fekszik ; legvastagabb pedig a búbok közelében, mind a két teknő egyenlően duzzadt; sinusuak, közepes háti redőnek semmi nyoma. A hasi teknő búbja elég magas, tompa csúcsú ; a záros perem tájékát kőzet fedi. Mintegy 16 borda van mind a két teknőn. Méretek: Egész hosszasága 8'o mm. Egész vastagsága zgo mm. Szélessége 6-5 mm. Háti teknő hossza po mm. Termőhelye: Hoaling-pu, Sze-csuen tartomány nyugati részében ; sötét márgás mészkőben. Megjegyzések : Számos hasonló alakot idézhetek a szilur és devon systémából, melyekkel példányunknak rokonsága lehet. Legközelebb áll hozzá az Atrypa (Rhynchonella) interstitialis, EICHWALI| (Lethsea rossica. Bd. I, p. 767, Taf. XXXV, Fig. 9) az Oesel sziget (Balti tenger) szilur rétegeiből ; rokona az ausztráliai Atrypa plicatella, KÖNINCK, (FOSS. paléoz. de L

'Australie, I. p. 99, Pl. III, Fig. 4.) is, de ennek búbja sokkal duzzadtabb, mint példányunké.