Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 3. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/3
HATODIK SZAKASZ - ELSŐ RÉSZ. Fosszilis állatok - B) Palaeozoos és mezozoos gerincztelen állatok maradványai LÓCZY LAjos-tól
30 Rhynchonella. Az Atrypa (Retzia) radialis, PHILLIPS, a carbonból és az Atrypa flabellata, GOLDE., (DAVIDS . : Brit. Carb. Brach., p. Pl. XVII, Fig. 20 és Brit. Devon Brach., p. 59, Pl. XI, Fig. 11 —12) mindannyian kinálkoznak az összehasonlításhoz. Fogyatékos megtartási állapota miatt egyetlen példányunkat a felső szilurbeli A. inter stitialis, EICHW. fajjal, melyhez nagyon közel áll, sem merem azonosítani. Rhynchonella cfr. elliptica, SCHNUR . VII. tábla, 19. és 20. ábra. 1853. Percbratula elliptica, SCHNUR , Devon. Brach, der Eifel ; Palasontographica, Bd. III, p. 175, Taf. XXII, Fig. 7. 1871. Rhynchonella elliptica (SCHNUR), KAYSER : Brach, d. Mittl. u. Ober. Devon d. Eifel ; Zeitschr. d. deutsch. Geol. Gesell., Bd. XXIII, p. 528, Taf. IX, Fig. 2. 1890. Rhy7ichonella cfr. elliptica (SCHNUR), LÓCZY : gróf SZÉCHENYI B. kel. ázs. utaz. tud. eredm., I. köt. 612. lap. Széles, háromszegletesen tojásdad körvonalú alak ; teknői egyenlő mértékben mérsékelten domborúak. A hasi teknő hosszant magasabb görbületü, mint keresztben ; sőt ebben az irányban tekintve, közepén a sinus kezdetén kissé homorú. A háti teknő sinusa hirtelen szélesedik, de nem nagyon mély és a homlok perem vonalán a háti teknő felé szabályosan ívelt beöblösödést okoz. Búbja tompa csúcsban végződik. A záros perem rövid, de nem látható jól a rátapadó kőzetanyag miatt. A háti teknő valamivel vastagabb és duzzadtabb a hasi teknőnél, görbülete hosszában kisebb, mint keresztben ; egy hosszanti redő közepén veszi kezdetét, a homlok peremen elég feltűnő széles. Búbja zömök. A teknőket egyszerű, éles bordák fedik ; a sinusban és a háti teknő redőjén 7—7 erősebb borda van, az oldalak 13—14 bordája valamivel gyengébb ; a teknők búb melléki táján azonban a bordák egyenlőek. Egy felényi nagyságú, talán fiatal példányon (20. ábra) a sinus meg a hosszanti redő kevésbé tűnik elő ; az oldalakon pedig csak 7—8 borda van. Méretek: 19. ábra 20. ábra Egész hosszasága ___ ... 25 mm. 11 mm. Egész szélessége 19 mm. 9 mm. A háti teknő hosszasága ___ ... . ... 22 mm. 8 mm. Mindkét teknő vastagsága 12 mm. 5° 2 mm A nagy teknő búbszöge — — ... IIO° — A kis teknő búbszöge ... 125 0 126 0 Termőhelye: Hoaling-pu, Sze-csuen tartomány nyugati részében; sötét márgás dolomitos mészkőben. Megjegyzések: Példányaink annyira megegyeznek SCHNUR és KAYSER leírásaival, hogy, a Rhynchonellida-fajok nagy változatosságát ismerve, azt hiszem, bizvást azonosíthatók e fajjal példányaim. A különbséget az eifeli typusnak sinusában és háti redőjén számosabb (20) bordája és a mi nagy példányunkénál vékonyabb és hegyesebb búbja adja. Minthogy egybehasonlító anyagom nincs, ezen csekély eltérések miatt fejeztem ki az azonosság kétségét. Egyéb hasonló alakok közül a Carbon systémabeli Rh. pleurodon, PHILL. említendő ( DAVIDSON : Brit. Carb. Brach., p. 101, PL. XXIII, Fig. 11, 22. és Dev. Brach., p. 62, PL. XXXIII, Fig. 11—13), melyhez kisebbik példányunk hasonlít, továbbá a Rh. Neapolitana WHIDBORNE (Dev. Fauna South of. England., p. 129, PL. XV, Fig. 4), faj is, mely viszont a carbonbeli Rh. flexistria, PHILL., közeli rokona; (v. ö. DAVIDSON :
