Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 3. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/3

HATODIK SZAKASZ - ELSŐ RÉSZ. Fosszilis állatok - B) Palaeozoos és mezozoos gerincztelen állatok maradványai LÓCZY LAjos-tól

24 Chonetes. HALL ábráival (Pal. of New-York, Vol. V, Part. I, p. 113, Pl. XIX, Fig. 2—30 és Pl. LXXXIV, Fig. 16—17). Finom vonalaival az Act. crenatissima WHIDBORNE, (Devon Fauna South of England, Vol. II, p. 77, Pl. IX, Fig. 8, 9) is rokona ; ennek zömök széles háta, domború eleje azonban általános formáitól is külömbözővé teszik ; azonfelül sugaras vonalai nagyító alatt tűnnek csak elő. Ezen egybevetések után még is csak arra határoztam el magam, hogy példányaimat új névvel látom el. Karcsú alakját, mellső fülecskéjének alkatát tekintve, az Actinopteria nem vagy alnem képviselőjét láttam benne. BRACHIOPODA. Chonetes orientális, LÓCZY n. sp. VII. tábla, 12—17. ábra. 1890. Chonetes orientális, LÓCZY: Gróf SZÉCHENYI B. kel.-ázs. utaz. tud. eredménye, I. köt., 611. lap. Kiszélesedő, lesimult sarkokkal négyszegletes vagy szabálytalanúl félkörös körvonalú. Legnagyobb szélessége a záros peremen van, mely csúcsos kicsiny szárnyakat bocsát ki ; közepetájt az oldalperemek kidomborodnak és csaknem olyan szélessé teszik az alakot, mint a záros peremen. Homlok pereme egyközös a záros peremmel, de közepén mérsékelten beöblösödik. A hasi teknő körvonalaiban a kisebb teknőtől alig különbözik, minthogy búbja az egyenes záros peremen túl nem emelkedik. E búb alig tűnik elő, környéke lapos és még a szárnyak síkjából sem emelkedik ki szembetűnőleg. A hasi teknő mindazonáltal elég duzzadt és görbülete hosszanti irányban szabályos domborulatu. Harántosan a teknő derekán lelapul, de e lelapulása csak a teknő közepén kezdődik a homlok perem felé erősbödik a nélkül, hogy határozott sinusba fejlődnék ki. Záros pereme egyenes, fölötte a hasi teknő keskeny háromszegletü areájának tágas háromszegletes nyilása van, melyen nincs meg a pseudodeltidium. Az area fölötti perem mindkét oldalán 4, vagy 3 elég erős és hosszú, ferdén kifelé tekintő tüske ül. Sajátságos a teknő diszítése ; ez gömbölyű, velük egyenlő széles közökkel elválasztott hosszanti bordából áll, melyek az egész teknőn föltűnően egyenlő erősek, a búb körül számuk 25 a perem közelében megoszlás útján 40—46-ra szaporodnak fel. E bordák nem ágaznak szét sugarasan a búbtól, mint a striatas-féle fajoknál rendesen, hanem a felső peremhez közeledve, ahhoz hozzásimulnak és a fahéjlevelek erezete módjára ívekben hajlanak a búb körül. A teknőt a perem körül nagyon finom sürü növedékvonalak fedik. A hol a teknő külső kérge hiányzik, a körkörös növedékvonalak között a héj a bordácskák közt négyszegletes osztályokkal, pikkelyes, gödrös, a Leptaena héjszerkezetéhez hasonló. A teknő belsejéről nincs sok megfigyelésem. Az elég vastag teknő héja alatt a köbelen is megvannak az iveit bordák nyomai. A háti teknőről csupán egy kis kőmag nyújt felvdágosítást. Ezen kőmag vastagsága csak 1 mm. ; rajta meglátszik, hogy a háti teknő a hasi teknőhöz hasonló alakú és vele azonos díszítésű ; a búb körül kevéssé behorpadt és csak közepetáján kezd észrevehetőleg homorúvá válni. Ekként a hasi teknővel párhuzamos görbületü és nagyon szűk üreget foglalt be az állat teste számára. A záros perem alatt az area vékony, alig egy keveset háromszögletes, közepén megduzzadó vonala csak nagyító alatt látható ; közepén a sarok nyújtvány széles háromágú karélya mutatkozik. Az area pereme alatt egy sima egyenes vonal van, melyhez a kőmagon is elég erős iveit bordák még szembetűnőbb módon simulnak hozzá, mint a hasi teknőn. Az area alatt egy elég mély gödröcske van a háti teknő belsejében, ettől a teknő