Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 3. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/3

HATODIK SZAKASZ - ELSŐ RÉSZ. Fosszilis állatok - B) Palaeozoos és mezozoos gerincztelen állatok maradványai LÓCZY LAjos-tól

Orthis. közepéig éles izom lécz nyúlik. Az izom tapadási nyomok nem mutatkoznak elég élesen. A teknő belsején elszórtan finom szemölcsök vannak. Méretek: VII. tábla, 12. ábra 13. ábra Hossza egyenesen mérve ... ... ___ 8'5 11 "4 Hossza a görbület mentén ... ... ... ... ... ro A hasi teknő szélessége ... ... ... ... ... ... I2"3 152 A hasi teknő vastagsága... ... ... ... ... ... 2"6 3 0 A záros perem hossza .. ... ... ... ... ... 14*6 ió'O Termőhelye: Hoaling-pu, Sze-csuen tartományban; sötét dolomitos mészkőben. Megjegyzések: Példányaim egygyel sem egyeztethetők meg azon Chonetes-fajok közül, melyek rajzához és leirásához hozzájuthattam. HALL Palaeontology of New-York czímű munkáját, melynek IV. kötete a Brachiopodákat írja le, nem sikerült megkapnom és így az amerikai paleozoos brachiopodák közt még lehetnek hasonlóságai. Legközelebbi alaki rokonai a striatusok között vannak ugyan, azonban vastag héjával, díszítésével ezen csoport typusaitól nagyon különbözik. A Chonetes plcbeia, SCHNUR, és a Ch. sarcinnlata, SCHLOT H., (V. Ö. TSCHERNJSCHEW értelmezésével: Mém. du Com. Geolog., Vol. III., N. 3, p. 109 és no) fajokkal alakja megegyezik; az elsőnek azonban kevesebb az utóbbinak sokkal több sugaras bordája van. Rokona a Chonetes crennlatns, F. ROEMER, a rajnai középdevonból (SCHNUR: Brach, der Eifel ; Palaeont. Bd. III, p. 226, Taf. 4, Fig. 2 ; KÖNINCK : Monogr., p. 205, PI. 20, Fig. 8), mely azonban háti teknőjének erősebb domborulatával sürübb megoszló bordázatával és zárosperemének alig észrevehető rövid tüskeivel különbözik a hoaling-pu-i új fajtól. Ezen közép devonbeli igen nagy elterjedésü fajokon kívül TSCHERNJSCHEW munkájában (Mém. du Com. Geol., Vol. III., N. 1, p. 61, Taf. VII, Fig. 101), még egy alsó devoni alak is a Chonetes Ver néni Ii, BARR, (non Ch. Verneuiliana Norw. & Pratten, v. ö. 63. lap.) igen kicsiny lelapult búbjával, egyenes záros peremével és bordáinak számával meglehetősen közel áll alakjainkhoz. A bordák szétterjedése azonban ettől a fajtól is határozottan megkülönböztetik fajunkat. A Chonetes Verneuili, BARRANDE : Systéme Sil., Vol. V., Pl. 46, Fig. XII. I—5. és a Chonetes Hostinensis BARRANDE : Systéma Sil., Vol. V, Pl. 46, Fig. III. i—4. is tekintetbe veendők. Az első a csehországi F., a második a G. sziluremeletből, bordáik jellemére nézve legközelebbi rokonai a mi fajunknak. Az első faj jóval nagyobb termetével, nagyobb domboordásával, legömbölyödött szárnyaival, magas búbjával és az area felső peremén merőlegesen álló tüskéivel különbözik alakjainktól. A második faj sokkal kisebb, mint a miénk és szélesebb ennél ; kőmagvának mély sinusa, area peremének tüskéi eléggé megkülönböztetik a mi fajunktól. Lj fajként ábrázolom tehát alakjainkat, még arra az eshetőségre is, hogy a megnevezett fajok egyikével, avagy valamelyik amerikai fajjal átmenetek révén szorosabb kapcsolatban van. Kormeghatározó jelleme így is nyilvánvaló, amennyiben alacsony lapos búbjával és ritkás bordáival csupán devonbeli fajokhoz hasonlít. Orthis? sp. indet. VII. tábla, 23. ábra. Egy háti teknő töredékéről nem lehet egyebet mondani, minthogy az a legtöbb valószínűséggel ezen nembe tartozik.