Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 3. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/3

HATODIK SZAKASZ - ELSŐ RÉSZ. Fosszilis állatok - E) Khinai palaezoos kőzetek mikroszkopikus vizsgálata. Dr. LÖRENTHEY IMRE-től

248 Bradyina. 1878. Bradyina rotnla (Eichw.), Möller : Die spiralgewundenen Foraminiferen, p. 81, Tab. Ill, Fig 3 a—c, Tab. X, Fig. 2 a

, b. 1879. Bradyina rotnla (Eichw.), Möller: Die Foraminiferen des russischen Kohlenkalks, p. 10, Fig. i. 1888. Bradyina rotnla (Eichw.), Krotow: Geologische Forschungen am westlichen Ural-Abhänge in den Gebieten von Tscherdyn und Ssolikamsk; Mém. du comité géologique. Vol. VI., p. 379, 385, 440. Ezen csigavonalban betekeredett meszes héjú alak egy jó megtartási állapotban lévő példányának a közepén áthaladó hosszmetszete látható azon csiszolatban, a melyet a teng-tjan-csing-i középcarbon mészkőből készíttettem. A kezdőkamra valamivel kerekdedebb, mint a MöLLER-nél a X. tábla, 2b alatt adott ábráján látható. Belső üregének a kis átmérője 0 02 mm. és a nagy átmérő 0 03 mm.) a falakkal együtt mérve 0 04 mm. Helyenként a héj likacsainak csatornái (Porencanále) is láthatók, melyek o'oi- o'oif mm. átmérőjűek. A kamrák válaszfalaiban lévő csatornák (Septalcanäle) közül a csiszolatban csak egy látható, a melynek az átmerője 0'02 111111., sajnos, hogy a metszeten nem látható ennek a külső felületi nyílása. A kamra válaszfalának az össz • vastagsága 005 mm., tehát a kamraválaszfal csatornájának a szélességi átmérője tényleg kb. 1/3-át képezi a válaszfal teljes vastagságának, mint azt Möller is találta. A példányomnak a vastagsága vagy a kisebb átmérője 0 26 mm., míg a legnagyobb mérhető átmérője 0^32 mm. Ezen méretekből látható, hogy a szóban forgó példány nincs teljesen kifejlődve, e mellett bizonyít az is, hogy az utolsó kanyarulat csak 5 kamrából áll, míg rendesen 7-ből szokott állani. Az arány a kis és nagy átmérő között 1 : 1*23, a mi szintén fejletlen, (fiatalabb) példányra vall. Az utolsó kamrák a teng-tjan-csing-i példányon nem láthatók tisztán. Termőhelye : Egy példányát találtam a teng-tjan-csing-i középcarbon időszakbeli mészkőben. Igen el van terjedve az oroszországi szénmészkőben Olonecz, Novgorod, Szmolenszk, Kaluga, Tula és Riaszan kormányzóságokban. Krotow szerint az Uraiban kizárólag a felső-hegyimészkő felső színtjéből ismeretes. Itt Khinában igen ritkának mondható. Cribrospira Panderi, Möller. 1878. Cribrospira Panderi, Möll.: Die spiralgewundenen Foraminiferen, p. 87, Tab. IV, Fig. ia

—c, Tab. X, Fig. 1 a

—b. 1879. Cribrospira Panderi, Mow.: Die Foraminiferen des Russischen Kohlenkalks p. 11, Fig. 2. A Cribrospira nemnek ezen egyedüli képviselőjét, a mely eddig csakis az oroszországi szénmészből volt ismeretes, most én Khinában is megtaláltam. A jung-csang-fu-i permo-carbon mészkőben egy kissé fogyatékos, de azért mégis biztosan meghatározható hosszmetszetét találtam, a mely a középen éri a héjat. A héj megtartási állapota nem éppen kifogástalan, mert maga a mészanyag erősen ki van lúgozva, úgy hogy az átlátszó víztisztaságát elvesztette, — a mi az utólagos átkristályodásra vezethető vissza — és így a héjat magát csakis egy bitumenes anyag képezi, a mely a homokos héjak górcsövi képére emlékeztet. Csodálatos azonban az, hogy daczára azon nagy átváltozásnak, a melyen ezen foraminifera héjának át kellett menniök, a 36. ábra. 36. ábra. Bradyina rotula, Eichw., középen áthaladó hosszmetszete.