Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 3. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/3

HATODIK SZAKASZ - ELSŐ RÉSZ. Fosszilis állatok - E) Khinai palaezoos kőzetek mikroszkopikus vizsgálata. Dr. LÖRENTHEY IMRE-től

Climacammina. 245 kőben Schwagerina craticiilifcra, Schwag. társaságában találtam egy metszetet, a mely MöLLFR-nek az oroszországi szénmészről irott munkájában a szöveg között adott 24. ábrához áll legközelebb, csakhogy a ház kizárólag üveges rétegből áll, a mely kivül és belül vékony bitumen réteggel van határolva. Ebből látni, hogy a kőzet átkristályodása alkalmával magának a forammifera héjának az anyaga is átváltozott. A kamrák egyenletesen növekednek, számuk 6, de nem annyira lelapítottak, mint ez Möi.LER-nél a 24. ábrában adott fiatal Clim. communis oldali hosszmetszetében látható, hanem felfújtabbak, nagyobbak. A metszet 0^82 mm. magas és középtájt C23 mm. vastag. Climacammina elegáns, Möller. 1879. Cribrostomum elegáns, Möll.: Die Foraminiferen des Russischen Kohlenkalks, p. 64. Tab. IV, Fig. 2—5 és a szöveg között lévő 28. ábra. 1888. Cribostomum elegáns (Möll.), Krotow.: Geologische Forschungen am West. UralAbhange in den Gebieten von Tscherdyn und Szolikamsk, p. 380. 385. 1889. Cribostomum elegáns (Möll.), Th. Tschernyschew.: Allgemeine geologische Karte von Russland. Blatt 139. Beschreibung des Centrai-Urals und des Westabhanges; Mém. du com. Geol., Vol. III., No. 4, p. 352. 1890. Cribostomum elegáns (Möll.), Nikitin.: Dépöts caiboniféres et puits artesiens dans la région de Moscou.; Mém. du com. Geol., Vol. V. No. 5, p. 30. 41. Egy Climacammina metszetet találtam a Nanking vidéki carbon mészkőben, a mely i"2 mm. magas és kb. o"6 mm. széles. A héj maga ki van lúgozva, azért a homokos héjnak a körvonalai nem mindenhol élesek, hanem helyenként észrevétlenül átmennek a kőzet alapanyagába. A házat hosszirányban szeli át, de nem a középen, hanem a széle felé és így nem lehet minden jellegét látni, mert míg a felső páronként egyesült kamrák igen szépen láthatók, addig az alsó részt egy nagy köralakú kamra képezi csak, mivel itt a metszet már egészen a szélén érte a házat. Erre vezethető vissza az is, hogy a metszet hosszmérete kisebb, mint a minőnek a rendes körülmények között lenni kellene. Alakom azonban mégis ezen fajhoz tartozik, nem pedig az Clim. elegans-sdi közel rokon Clim. antiqua, brady-hez, mivel a felső része csak 5 és nem 7 kamrából áll, mint a Brady fajánál. Termőhelye : Ritka a nanking-i fusulina tartalmú, foraminiferadús carbon mészkőben. Eddig ezen faj tudtommal csakis az oroszországi hegyi-mészkőből volt ismeretes. Krotow az idézett helyen úgy említi ezen fajt, mint amely az Uraiban kizárólag a felső-hegyimészkő felső színtjéből ismeretes. Egy évvel később azonban Csernisev a közép Ural alsó-carbon rétegeiben is megtalátta; Nikitin pedig a carbon «moszkvai színt»-jét tárgyaló munkájában a 41. lapon adott táblátatban az uráli középső- és felsőszintből említi föl. LITUOLIDAE. Fndothyra Bowmani, Phillips. 1845. Endothyra Bowmani, Phillips.: Proc. Geol. and Polytech. Soc. W. Riding Yorks, Vol. II, p. 279, Taf. VII, Fig. 1. 1856. Rotalia Baileyi

, Hall.: Trans. Albany Inst., Memoirs Vol. IV, p. 24. 1869. Involidina lobata

, Brady: Report Brit. Assoc. Exeter Meeting, p. 379 és 382. 1871. Involutina lobata

, Brady: Trans. Geol. Soc. Glasgow, Vol. III, Suppl., p. 141, (Young and Armstrong's Catalog.) 1873. Endothyra Bowmani (Phill.), B. H. Brady: Mem. Geol. Survey Scotland; Expl. Sheet 23, p. Ó3, 95 etc.