Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - SZÓTÁRI RÉSZ

2 s6 Szótár. szó jelzője kéri (abondant, brillant) s így a köl-cs vagy a galy-as változata (tam. kil-ci) vagy a tam. kulci (spica ; grappe, rameau etc.) szóval egy-gyökü, mert a szétágazó fej (vagy kalász) a jellemző, kölöncz = koloncz. köl-t (köl-t-öz-), 1. kel. kölü (külü, kölyü), cf. tam. kaluvam, kalvam (petit mortier . . .), man. yc liven Stein zum Stampfen des Reises V tam. kal pierre ?), cf. lükü. kölyök. Mong. göligc, gölöge (kutya-, farkas-kölyök, «rügy, bimbó»). Még ma is a gyermeket a fa-gyermekével a rügy névvel szoktuk nevezni s így nem lehet felötlő a mong. logica. Ezért a tam. nyelvből nem a vogul szónak megfelelő kálei (jeune boeuf, garzon) szót, hanem a knlakkn (grappe, bouquet de fleur, cf. kölöncs = csomag, és gyermek) szót tartom a föntebbiek társának, kön- (kön-ik, szék. túlérik, puhul, köpörödik). Tam. i. kani- (műrir, étre trop múr, s'amollir || s'attendrir, avoir pitié, cf. konyul, köny-ör); 2. kannu- (s'amollir). Minthogy kani'- (s'enflammer, étre en feu . . .) jelentésű is a kan-aln- (brüler . . .) igével egy-gyökü, s így érthetni a köny-ér, kenyér szó ide tartozását, köny' (helyesebb könny', könnyű, könny-ez; népies könny-v-ez). Hogy e szó édes testvére a tam. kannir, kanir (lacryma tkp. szem-nyirk), mutatja t.-tat. gőz jasi (szem nedv), man. yasa-i mnke (szemvíz), mong. nüd-ni nilmus\ vulg. nüdni nülrnüs (szem-nyál) stb. összetét. E szerint a magyar szó első része a kan-di-beli szó tam. kan (szem), a második a nyirk, tam. nír, a mely népiesen a tannir (hideg víz = iható víz) összetétben csupán tanni, tehát r-et vesz- I tett. köny-ök (könyök-el : a folyó könyöke, könyök-cső stb.). A tam. knnakkn (courbure, pli, tortuosité, sinuosité \ kunakku-, plier, courber, kun-angu-, se plier se courber) alakot kell fölvennünk, mert nem valószínű, hogy a tam. kanu-kkai (le poignet) kanei-kkai (bras depuis le poignet jus qu'au coude) vagy murlan-gai (coude, le bras du coude au poignet) szók módjára összetett volna, köny-ör stb., 1. kony-ul- és kön-, könyü (rég. könyö, kenyö). E szó legközelebbi társa a mong. köngcn, kön-gön (leicht), a melynek gyöke a tam. kun-gu- (diminuer, déchoir, decroitre, s'enfoncer, étre humilié, cf. mong. köngc-lcerleichtern, «geringschätzen», valakit könynyen venni), könyv. Az orosz kniga (livre) szóból a k.-tat. kenägä alakot csinált s ezek azonosságát azonnal fölismerhetni, de a magy. könyv mind az orosz, mind a nyugati szláv kniy alaktól messze áll. Ezért a kony-ul ige felhaugu másából való igenévnek kell tartanunk «hajtás, türet» értelemmel, köp- (= szék. töp-, 1. ezt). Tam. koppuH- (vomir, cracher). NB. Az osm. köpiir- (habzik) jelentésű s nem köp. köp-cz (köpcz-ös : trapu). E szót a M. Ny. N. szótára helyesen értelmezte «zömök, vaskos, izmos» szókkal. A tam. nyelvből a kappu (branche, petite colonne, poteau) alakot vehetjük ide, a melyet a k.-tat. köpsa (gomba-szár) mind alakra, mind jelentésre nézve támogat, köp-ed (hám-l-ik : köp-eny-eg, köpenyeg. Mong. kebenck, osm. kepének id. \ lásd kab-át). köp-ör (köpör-öd-ik, göb-ör-öd-ik |] töp-öröd-ik). Tam. kuvi- (se resserrer, s'arrondir etc., cf. kum). köpü = küpü. kör (kör-öz stb.), 1. kari-ka. köröm (körm-öl stb.), 1. karom, kör-p (szék. egy jó tam. nom. v. = környék, körp-öl = körny-ez), 1. karika, kössü (csavaros fogó, csíptető, szorító). Tam. kitti (torture dans laquelle on serre entre deux bátons les mains Vkittupresser, serrer k.-tat. kis- id., cf. köz. köszön- (köszönet = hála : tam. kondádutkp. louer, dicsér; ny.-mong. kösörön yanó- tkp. unterthänig satt sein : man. karula- tkp. vergelten, cf. mong. küsewünschen ; kiis-el — tarn, kassan Wunsch)-