Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - BEVEZETÉS

7 Bevezetés. győztek meg, hogy minden árva szó valamely turáni nyelvágban nem szükségkép kölcsön csupán azért, mert gyöke csak egy 2-dik, 3-dik vagy 4-dik ágban él. De egy másik részét kölcsönnek kell tartanom, de nem a hivatalos nyelvészet szerint a mongol-mandsu nyelvekből a miénkbe, hanem ellenkezőleg, a székely-magyar nyelvből amazokba, sőt a jelenlegi keleti törökségbe. Mert hogy az állítólagos volgai csuvas-török hatás csak igen-igen piczi mértékben állhat, mutatja azon körülmény, hogy a nyelvünkhöz legközelebb álló, közel félszáz milliót számláló dél-indiai turánság szintén r-ező, mint a magyar és mongol nyelv, a mint a szótári részben látható. A miért is itt csak egy-két olyan szót mutatok be, a melyek mivoltáról jó tudomást szerezni a nemnyelvésznek is. Nevezetesen az összes Mongolság nyelvében megvan az üge szó «vox. verbum» jelentéssel, de megvan az összes Székely-Magyarságéban is ige, régen üge alakban. Már most e szó mongollal közös ősturáni szó-e vag)/ kölcsön a két nyelvág valamelyikében ? Meggyőződésem szerint e szó ősi birtokosa a székely-magyar nyelv. Mert ki nem látta a néprajzi muzeumokban ama sokágü-bogú tarka kötélfonadékokat, a melyek a primitiv népek könyveit képezik, világosan mutatva, hogy a kötél-írás vagy beszéd minden egyéb írás-módot megelőzött ? Tudva pedig azt, hogy az üge szó a mongol nyelvben csupán szellemi (vox. verbum) jelentésű, míg nálunk a Székelyeknél nemcsak szellemi, hanem anyagi (t. i. fonal, három szál fonal) jelentésű, nem következik-e, hogy az ige szó ősi birtokosai mi vagyunk, kik éppen úgy mint a Tamulok, (a kiknél szó, beszed, tudomány, fonal, szövet egyértelműek), réges-régen fontuk, fűztük a beszédet, mint ma a kötelet, ostort, stb., s hogy e szerint ősi egységes nép vagyunk s nem csuvas-cseremis zagyvalék ? Ezen szónak ama nálunk létező ősi jelentésén alapszik az igezés képzet igazi értelme, a mely a. m. : «kötöz», éppen úgy, mint a mongol bögöle- szóval közös büv-öl igénk. De még a ny-ilg (Tam. n-igal-an entraves V igu- arréter, subjuguer) szónk is a TamulMagyar hangtan szerint csak ama szó mellékalakja. Az ige szó amaz ősi jelentésén alapszik az általános szólam «csak az ige tartja» t. i. egy-két szálacska, mert a keresztény verbum dogma-val való magyarázat azért nem áll, mert e szerint logice erősen kellene annak állania, a mit a keresztény Ige tart. Ezen egyetlen szó képes megezáfolni azokat, a kik ősi nyelvünket csak olyan szedett-vedettnek tartják. Székely-magyar őseinktől való a mongol-mandsu nyelvekben az erdem, evdemu nemcsak árva, de csupán tengő névszó, mert a Tamulok nyelvtana szerint a gyök az ér- ige, ez pedig «valet» értelemben se nem mongol, se nem mandsu, se nem török-tatár, lévén a rimeltetni szokott török jar-dim (segítség) szó teljesen más gyökű, az altai török szó pedig a Csingisz fijaitól. Székely-magyar őseinktől való a mongol ite-, itege-, ité-l (hitel) szó, mert ennek gyöke a székely-magyar hív-, hüv- ősi ige, a melynek nomen acti alakja hi-t képezi a mongol igetőt. Székely-magyar szó a tenger és nem a mongol-török-tatár dengiz, deniz szó r-ezett kölcsönzete, mert a mi szónktársa a tamul ta-ra-ngar (mer, tkp. türödző, hullámzó) szó, olyan r kilökéssel, mint a székely met = mert s több más a dél-indiai társnyelvekben. Székely-magyar a régi il-d-, ül-d- (Mong. iil-de-) ige, mert a t, d főképen magyar és tamul transitiv-képző. Az ősi székely-magyar nyelvből való a mongol nyelvben a ya, ke (magy. ho, ki) árya-kinai eredetűnek látszó kérdőelem stb. stb. De hogyan merem én a székely-magyar nyelvet mongol-mandsu érintkezésbe hozni, fogja mondani a hivatalos nyelvészek által már csaknem sarokba szorított nemzeti nyelvész és történész ? Hát úgy, hogy az én nyelvészetem szerint áll az elfogulatlan külföldi történészek, mint: DEGUIGNES, ROTTECK, NEUMANN, THIERRY AM. kutatásainak lényege, a mely szerint az európai Hűnok a kinai évkönyvek Uiung-nu vagy Hun-jo nevü népe. De főképen áll az én nyelvészetem szerint a mi hagyományunk és chronikáink azon sarkalatos tétele, hogy Hún-or és Mog-or testvérek voltak, természetesen nem mint a biblia