Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - MÁSODIK RÉSZ. Alaktan

Igetan. 79 IGETAN. 2Ó. AZ IGESZÓ (VINEI-SSOL, CSELEKVÉSSZÓ). A tamulban az igék tőalakja a parancsoló (imperativus) mód egyes 2-dik személye, a mely az egész igeragozás alapjául szolgál és végződhetik ön- vagy mássalhangzóval. Az eredeti igék jelentmény szerint áthatok (seyya-ppadu-bond gunVáda vinei) * vag>' középigék (seyya-ppadu-bond gunfiya vinei); ** azonban alakra nézve nem mindig különböznek egymástól s csak az ngu, mbu, ndu, ndu, ul, ullu végüekről mondhatni, hogy azok jobbára középigék. Jegyzet. A tamul iigu megfelel a magyar ng és og, eg, ög igeképzőknek, pl. tam. kara-ngu, magyar kari-ng, kere-ng; tam. murlangu, magy. morog; az ndu a magyar -nd, -ed az ul pedig a magyar ul, ül igeképzőnek. Láss példát alább a 3-dik és 4-dik szám alatt. A tamul igéket két osztályba sorozhatni. Az i-ső osztályba tartoznak azon igék, a melyek a képzőket gyenge mássalhangzóval veszik föl. Ezeket én teljes végüeknek nevezem, a szótárakban ezek -giradu vagy -dal végű nomen verbale alakjában állanak. A második osztályba tartozók a képzőket kemény mássalhangzóval kívánják. Ezeket én csonka végüeknek tartom, a mennyiben az igeképző hiányzik, a mint látni fogjuk és (') hiányjellel különböztetem meg, míg a szótárak azokat -k kir adu vagy -ttal végű nomen verbale alakkal hozzák. Azonban nevezhetnők az első osztálybelieket gyenge ragozásu, a második osztálybelieket kcmcny ragozásunknak is. Az átható, illetőleg miveltető (pira-vinei) igeképző kétféle, a) Az elsőnek eredeti alakja tu (irva ttu), a mely azonban az igető végzete szerint többé-kevésbbé módosúl: 1. Igen sok önhangzón végződő kemény ragozásu igetőhöz e képző változatlan járul, pl. suma(terhet hord), suma-ttu- (hord-at), iné- (tör. ir-, marad), iru-ttu- (marasz-t, ül-tet), udié- (mandsu, etu-, öl), udu-ttu- (ölt-et), kidob- (fekszik), kida-ttu (fek-t-et, pro feküd-et), stb. 2. Sok lu, r, rlu végű gyenge rag. igetőhöz szintén változás nélkül járul e képző, pl. sellu- (száll), sellu-ttu (száll-ít), murin- (merül), murlu-ttu- (mer-ít, pro merül-t), tárl- (tör-p-ül), tárl-ttu (tör-p-ít, pro törpül-t), unar- (ért, ismer), unar-ttu- (ért-et), stb. 3. A du, 11, l, lu végű gyenge rag. igetőknél e végzet a -ttu képzővel ttu-vá. hasonul, pl. * (Olyan ige, a melynél a cselekvés tárgya nem hiányzik.) ** (Olyan ige, a melynél cselekvést szenvedő tárgy hiányzik.)