Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - MÁSODIK RÉSZ. Alaktan

Alaktan. 65 város), sudu-gádu (sütő-erdő = hullaégető-hely), sey-garei (csinált út, sey- csinál, karéi karé, szély) stb. Ilyen módú összetét a magy. szün-nap pro szűnő nap, a melyen szünet van stb. 7. Névszó nomen appellativummal, pl. mül-vángi (tüske-fogó), paY-kntti (pal-, fogpiszkáló), nár-kál-i (négy-lábú = szék, nál = 4), mánam-bádi (menny-daloló = pacsirta). 8. Névszó igetővel és névszóval, pl. maram-ari-vál (fa-arat-él = favágó-fűrész). AZ ÁI.R.AT- ÉS NÖVÉNYORSZÁGRA VONATKOZÓ SZÓÖSSZETÉTELEKNEK LÉNYEGES ALKATRÉSZE. I. 1. pilléi (gyermek, több emlős állat, madár és kokusz-pálma kicsinyeinek jelölésére használtatik). 2. kunsu (néha kis gyermek jelentéssel, de rendesen madarak, egerek, rovarok és kisebb állatok kicsinyeit jelöli). 3. kutti (néha kis leány, de rendesen az emlősök, nagy halak, nagy hüllők kicsinyeit jelenti). 4. mari (bárány, de a ló, szamár, gazella és egy gyíkfajta kicsinyeit is jelenti). 5. kanVu (borjú, továbbá a szarvas, teve, bivaly kicsinyeit és több fa és növény gyenge hajtását jelöli). II. 1. tál (a köles-féle növények szára). 2. tattu (a panicum grossarium és egyéb lapos, hosszú levelű növény szára) cf. magy. csáté, sáté, lásd a szótárban. 3. adi-maram (fatörzs), mara-kkattei (tuskó, levágott fatörzs). 4. kilei (galy), kombii (idem), kódn (faág, székely koszt) ; de a pálma-féléknél az ág mattéi. 5. ilei (a fák és egyéb növények levele, de a pálmaféléké óléi, az írásra használt pálmalevél édu s innen a könyv lapja is ; a papírlap tál). 6. idarl vagy adarl (a virág szirma, petallum). 7. mokkul (a virág kelyhe, calyx). 8. pinsu (pindsu : a gyümölcsök neve a fejlődés kezdetén = bingyó tkp. bind'ó). 9. káy (a még éretlen gyümölcs). 10. kani vagy parlam (az érett gyümölcs). 11. punal (a hüvelyesek zöld gyümölcse, megnőtt korában kay, lásd 9. ; érett korában nel'Vu — száraz hüvely). 12. kúlei vagy táVu (fürt ; táTu a növény-levél szárát, nyelét is jelenti). 13. kirlangu (gyökér, de különösen a megehető gyökerek). 23. §. SZÓIKERÍTÉS. A tamulban a szóikerítésnek több neme van. Az első az, midőn az író vagy elbeszélő több rokonhangzatú és némileg rokonjelentésű névszókat kapcsol össze, mint pl. egy verekedésnél az emberek tatti-gattci (falap és fatuskó)-, meg pattei-mattei (fakéreg, pálmaág)féléket ragadnak kézbe ; vagy midőn az éhes gyomorról azt mondja, hogy ha csak a parrei-baTugu (bokor, berek) kaparja is azt, jobb a semminél, ádal-bádal (játék-ének = opera-féle), ádu-mádu (birka-marha) stb., cf. szedett-vedett, huzavona. A második neme az, midőn a rokonhangú és jelentésű szók mindketteje leginkább Gróf SZÉCHENYI B. : Keletázsiai útja. II. köt. 5