Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2
ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - MÁSODIK RÉSZ. Alaktan
I 10 Második rész. Körültekintés. A telenguban kanna (a ki látta ?) és kanté (nézve ?) a középfok kifejezésénél használt hasonlító, pl. dí-ni kanna mancidi lédu (ezt nézve jó valami nincs, nincs ehhez fogható). A maleiyálamban a tamulban látott y) alak a használt. A harmadában a hasonlítás kifejezhető dativus, locativus eset által vagy ginta segítségével, a melyet a g dativus ragra és inta hasonlító szóra szeretnek szétválasztani. A kudaguban a locativuson kívül használtatik még kinyi, a melyet szintén k dativus és inji instructivus ragra bontanak szét. Jegyzet. Hogy a magyar óként* hasonlító névutó a kép-en, kep-en-t összevont alakja-e, határozottan nem merném mondani. Furcsa ugyanis, hogy a míg a hasonló ragozású szer-ént személyragozható, ként-hez semmiféle rag nem járulhat. Vájjon nem a föntebbi telengu gerundium mása-e (? !) vagy talán a kannada ginta társa? A hasonlításnak legeredetibb s legegyszerűbb módja az, a mely a kisebb és míveletlen nyelvekben látható, pl. tuda adnnedd ulle — ostják tomiwet yem — mandsu tcrc-tsi sain = t.-tatár an-dan yaksi; mongol tiinäs' sä in (attól jó = jobb), tuda clla-cdd ulle (mindentől jó = a legjobb). Jegyzet. Érdekes a tuda apám (sok, több cf. tam. ubukku- déborder, enfler) fokozást segítő melléknév, a melynek inn-updm (több cf magy. in-ka, inkább) összetétele a finn en-empi- (több)-nek felel meg s egyszersmind a magyar (és finn?) középfok-rag mivoltát mutatja. 22 §. SZÓÖSSZETÉTEL (soVsérkkei). Az összes turánságban alig van nyelv, a mely szóösszetételben oly szabad és gazdag volna, mint a tamul nyelv. Ezen összetételnél egyedül az összetalálkozó mássalhangzók áthasonulására s az első szó nem lényeges utóönhangzójának kiesésére kell tekintettel lenni. Összetétetnek : 1. Több névszók, mindenik a nominativusban, az am végű szóknál az m elhagyásával, pl. kannír (könnyű, kan szem, nír nyirok cf. turc. göz-yasi, mong. nitdné nilmus = a szem nyála, finn kyy-näl), kai-y-crluttu (kéz-irat, kai, erluttu), típpoTi (étincelle, szipor-ka, ti tűz, pori, székely porczika részecske), palli-kuttani (falu-had = iskola), kannensa-tanam (kő-szivü-ség, kai, nensam, tanam), kall-aVei (kő-verem = sírbolt, kai kő, arei verem), káppé-niru (kávé-nyirok — kávé), té-y-ileiniru (téa-levél-nyirok = téa-ital). 2. Több névszó és pedig az egyik dativusban, pl. taleikk-ennci (fejnek-olaj = fejre való olaj), kaikk-ul (a kéz belseje). 3. Melléknév névszóval, pl. sen-gal (sem vörös, kai kő = tégla),pér-inbam (pér nagy, inbam gyönyör = paradicsom), siVT-inbam (kis gyönyör = földi élvezet), nedun-gadci (regény, nagy-mese), nedun-ganakku (nagy-szám = alphabet, ábécze). 4. Névmás névszóval, pl. taT-seyal (véletlen eset, tör-tén-et, tan maga, seyal cselekedet), tann-adakkam (szerénység, tan maga, adakkam összehúzódás), tann-issei (ön-kény, tan maga, issei vágy), tann-álugei (ön-kormányzat, függetlenség, tan maga, álugei kormányzás). Jegyzet. E nemű összetételnek kell tekintenünk a következő rokonsági kifejezéseket: tan-dei (pro tam-dci), tag-appan (aty-juk, ap-juk!), tam-eiyän (báty-juk !), tam-bi (öcs-csük !), tam-akkci (nén-jük!), tan-gei (pro tam-gei, hug-juk !). Ezt bizonyítja az, hogy midőn ezen szók elé az en, un, em, mim (enyém, tiéd, miénk, tiétek) stb. birtokos névmások jönnek, a tam, tag stb. előrész elesik, bizonyítja továbbá a szintén megtisztelő és kecsegtető magyar használatmód, mert az ap-jiik, any-juk-félékben a -jük, -juk személybirtok-ragnak, a tamulban a tam személyes birtokos névmás előtétele a megfelelő. 5. Infinitivus nomen appellativummal, pl. éila-ppil'andavan (kormányzani született férfi). 6. Részesülő vagy igető névszóval, pl. kall-úri (academia, kai- tanul, úri =. űr vár,