Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

MÁSODIK RÉSZ - ÖTÖDIK SZAKASZ - Dr. HILBER ViNCZE (fordította dr. LENDL ADOLF): Szárazföldi most élő és diluviumbeli csigák

752 Összefoglalás. Mint nevezetes jelenséget (melyet v. MARTENS tanár ur hozzám intézett levele szerint eddig még egyetlen egy Buliminus-fajnál sem vettek észre) meg kell említenem azt, hogy három Buliminus-ífon barna spirális szalag látható a héjon. Ez az három faj nincsen egymással valami közelebbi rokonságban, és a következők : Buliminus (Napaeus) Pantoénsis, Keleti Tibet-bői; B. (Napaeus) Moellendorffi. Sze-csuen tartományból és B. (Zebrina?) Anceyi, Keleti Tibet-bői. A leírt Buliminus-íé\€k több faján sajátságosan mutatkozik a héj szájának alakulása, a mennyiben a száj széleit összekötő callus részben megvastagodik. Egy néhány fajnál a sinulus közelében egy apró parietal-dudor is mutatkozik, mely a száj jobboldali peremével kis árkot formál ; ezt a következő fajokon tapasztalhatjuk : Buliminus (Napaeus) Pantoénsis HILB. (Keleti Tibet.) « « Gredleri HILB. (Keleti Tibet.) « (ZebrinaJ Széchcnyii BOETTG. (Keleti Tibet.) « Kreitneri HILB. (Sze-csuen.) A héj szájának mindkét széle felé megvastagodó callus látható a következőkön : Buliminus (Napaeus) Neumayri HILB. (Keleti Tibet) . « (Zebrina) Dalailamae HILB. (Keleti Tibet) « (Zebrina ?) Bclae HILB. (Keleti Tibet) Buliminus (Napaeus) Heudeanus ANCEY (Keleti Tibet) ismét oly callus-léczet mutat, mely közepén vékonyabb és a nyilás perem felé csomós is a jobb peremmel csatornát képez. Már HEUDE is, a ki ezt a fajt legelőször leírta (B. Thibctanus H. néven), azt mondja és ezt a B. Giraudclianus H. nevű fajra is vonatkoztatja, habár nem teljesen találóan : «la continuité si remarquable de leur péristome». E jellemvonás legjobban kifejlődött alakja a mi fajainkon a felső callusrésznek egy léczformájú megvastagodásában van. Ez a bal szájperemtől indul ki és közvetlen a jobb szájperem előtt hirtelen végződik, olyaténkép, hogy a sinuluson egy finom csatorna marad. Ezt a jellemvonást hordják magukon: Buliminus (Napaeus) Baudoni DESH. Keleti Tibetből. (Az én megfigyelésem szerint). Erről a fajról, valamint a pekingi Buliminus derivatus-xó\ DESH.* is DESHAYES** diagnosisa azt mondja: «peristomate fere continuo», de többet nem szól róla. Rajza azt a benyomást kelti, mintha egy callus kötné össze mindkét szájperemet, hasonlóan az ő többi Bulimus fajaihoz, hárha ezekről ő nem említ meg csaknem összefüggő peristomát. Ide tartoznak még : Buliminus (Napaeus) Giraudclianus HEUDE (Keleti Tibet). « (Zebrina) Batangcnsis HILB. (Keleti Tibet). Egyenest megy a jobb szájperem felső végétől a parietal falnak határos részén keresztül egy rövid lécz a Buliminus (Napaeus) obesus HEUDE (Kiang-szu) fajnál. * Arch. Mus. Hist. nat. Paris. Bull. VI. 1S70. 24. 1. Ugyanott X. 1874. I. tábla, 18 , 19 ábra. ** Ugyanott X. 1874. 95. 1 I. tábla, 24—26. ábra.