Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

MÁSODIK RÉSZ - ÖTÖDIK SZAKASZ - Dr. HILBER ViNCZE (fordította dr. LENDL ADOLF): Szárazföldi most élő és diluviumbeli csigák

Összefoglalás. 753 Mindezen formákon a calluslécz a felső callusvégen van. Az alsó callusvégnek megvastagodása, mely a jobb szájperemmel szintén csatornát képez a Buliminus (Zebrina) Anceyi HILR. (Keleti Tibet) fajon található. Hasonló megvastagodások más helyekről származó fajokról is említtetnek. HARLEY és THEOBALD

1 a Buliminus Estellus BENS, fajon szintén callusléczet rajzol, ezt azonban PFEIFFER

2 az ő diagnosisában nem említi meg. Ilyen léczczel vannak ellátva némely más indiai fajok is, úgy mint a B. insularis EHRENB., B. Agrensis KURS.,3 B. coenopictus HÜTT. MARTENS azt mondja továbbá a Buliminus Asiaticus Mouss.-róD (Pilucsi és KasKuldsa mellett): «A száj peremeket a szájfalon egy jól körülhatárolt, duzzadt, rátelepedés köti össze; ez nagyobb példányokon a felső száj szögletben egy bütyöknek fölötte gyenge nyomát mutatja, kicsiny példányokon ilyen nem létezik.» Egészen hasonlót említ MARTENS 5 a Buliminus secalinus Mouss. (Kas-Kuldsa) fajról is. Még felsorolandók itt: Buliminus (PetracusJ labiosus MÜLL. (Szokotora szigete és Jehenne, REEVE szerint ; Szokotora, ALBERT-MARTENS; Arabia, KÜSTER), Buliminus (Petraeus) labiosus OL (Szyria). E két fajnak a leírások szerint folytonos peristomája van, Buliminus Alepi FÉR (Szyria) csaknem folytonos peristomájú. Végül még a Buliminus (Zebrina) OL (Rumélia) is csaknem folytonos szájszélű, a Buliminus (Chondrula) tridens MÜLL. (Olaszországból) pedig egy kis bütyköt mutat a sinulus felé és olykor csaknem folytonos a peristomája. A. két utolsó fajt illetőleg meggyőződtem ama példányokon, melyeket a gráczi egyetem földtani-őslénytani gyűjteménye számára megszerzett conchyliologiai gyűjteményben találhatók. Annyival is inkább feltűnő e tárgyalt jelenség a belső ázsiai Buliminus fajokon, mert a megnevezett fajokat általában nem köti össze valami közeli rokonság, a mi már különböző csoportokba való tartozásukból is kiviláglik. (Napaeus, Zebrina és Chondrula, sőt néhány faj egyáltaljában egyedül áll.) A löszből származó fajok a következő táblázatban (754. lap) vannak felsorolva. 1 Conch. Ind. XXII. tábla, 4. ábra. 2 Mon.-Hel. IV. 462. 1. 3 ALB -MART. mindketten a két utóbbit a Pupa fajba helyezik, megemlítik azonban, hogy ugyanazon joggal lehet őket a Bulimus-hoz is sorolni 3 Conch Mitth. I. 29. 1. 6. tábla, 12—14. ábra és Mém. ac. imp. Pétersb. XXX. 24. 1 Separata. 3. tábla, 6., 7. ábra. > Conch. Mitth. I. 27. 1. 6. tábla, 8., 9. ábra és Mém. ac. imp. Pétersb. XXX. t , 25. 1. Separata. 3. tábla, 8. ábra. Gróf SZÉCHENYI B. : Keletázsiai útja. II. kot,