Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

MÁSODIK RÉSZ - ÖTÖDIK SZAKASZ - Dr. HILBER ViNCZE (fordította dr. LENDL ADOLF): Szárazföldi most élő és diluviumbeli csigák

Buliminus. 743 A héj duzzadt orsó-alaku ; spirája nyúlánk toronyszerű ; csúcsa viszonylag hegyes ; köldökrése keskeny, de mély. A héj piszkos fehér vagy tej színű (kékes), nagyon elmosódott vonásokkal ; a héj csúcsa szarubarna. A kanyarulatok száma io

1/*, alig csíkosak, nagyon kevéssé domborúak ; a varratok nem határozottak, a felsők mélyebbek mint az alsók ; az utolsó kanyarulat a héj magasságának egy negyedét teszi, felső oldalán igen lapos, alsó oldalán tompa gerincze van, mely a köldökrés körül fut és a héj szája közelében, ott, a hol a héj gyűrűszerűén benyomódik, kissé hirtelen végződik. A héj szája kicsiny, hegyes tojásalaku, belül sárga-barnás, határozatlauul háromfogu ; a száj széle nagyon szűkíti a nyílást ; a száj széle kivül-belül tiszta fehér, igen megvastagodott, a sinulus alatt laposan elterülő, de nem hátra fektetett. A fogak a következők : egy angulárfogacska, mely tompa és minden példányon megvan, — egy redőszerü, ferde megvastagodás, mely szintén megvan mindig a mélyen fekvő orsó közepe táján, - végül egy tompa, határozatlan, mélyen belül fekvő s gyakran hiányzó parietal fogacska. Belső pereme az insertio helyén kissé jobbra húzódik és megvastagodott, külső pereme lapos ivben befelé nyúlik, láthatólag fölfelé emelkedik és egy vékony duzzadással egyesül. Termőhelye: Sze-csuen tartománya, Kvan-juön-szhien városa ; sziklákon. (9 példány, melyek néhánya még élt.) Rokonsága : Ez a feltűnő alak kétségtelenül legközelebbi rokonságban van az eddig ismert khinai Buliminus fajok közül a B. f Zebrina) praclongus ANCEY * nevű fajjal, melynek egy originális példánya (P. ARM. DAVID gyűjtötte Inkiapo-b-ÁW, a Csin-ling hegység déli oldalán, Sen-szi tartományában) előttem fekszik. A nevezett faj eltér abban, hogy nagyobb és hasasabb, inkább orsóalaku, fogacsoknak vagy redőknek nyomait sem mutatja és peristomja határozottan visszahajlított. A perzsiai B. (Zebrina) Blanfordi NEV. és Aster ab adeusis KOB. nevű fajok szintén emlékeztetnek a leírt fajra. Subgenus: Bajos a leírt fajt a már elfogadott subgenusok valamelyikébe besorozni. Talán legközelebb állnak hozzá a keleteurópai Bul. zebra OLIV, és B. bidens KRYN nevű fajok. - Hogyha az előbbiekben említett két khinai faj kedveért nem akarunk uj sectiót felállítani, akkor legczélszerűbbnek tartom a leírt fajt a Zebrina HELD subgenusba osztani. Buliminus (Zebrina?) Belae, HILBER. 1883. (IV. tábla, 5. és 6. ábra.) Nagy átmérője 5 mm. A száj magassága 4 mm. Kis « 4 mm. A száj szélessége 3 mm. Magassága 14 mm. A héj alakja nyúlánk, toronyszerű, köldöke tölcséralakű. A héj felülete a fegyverezetlen szemnek majdnem simának mutatkozik ; a finom vonalkák a két utolsó kanyarulaton szabálytalanul majd határozottabbak, majd gyengébbek. A négy felső kanyarulat fényes, barnás, a varratok alatt sötét, barnás szalag vonul végig rajtuk ; a többi kanyarulat fényes, fehér és egyenkint ferdén lefutó, szürkés vonásokat mutatnak, melyek az egyik varrattól a másikig terjednek és mindenütt egyforma szélességűek. A kanyarulatok száma 10 ; közülök az utolsó végén kissé felemelkedik és alsó oldalán ott, a hol hirtelen behajlik a köldökbe, legömbölyített gerinczet visel, mely gerincz a köldököt félkörösen körülfogja. A varratok elég mélyek. A héj szája hosszúkás ovális ; a száj széle fehér, egész terjedelmében hátra fektetett, de nem visszahajló. A sinuluson függélyes csatorna látszik, melyet a száj jobboldali széle és a callus megvastagodása formál. A callus többi része vékony. Az utolsó előtti kanyarulat orsóján két kicsiny fogacska módjára kiálló redő látszik, melyek közül a felső nagyobb. A szomszédos kanyarulatokon nem található a nyoma * Le Naturaliste, p. E. DEYROLLE, 1882. p. 59.